Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
HAZAI KÖRKÉP A környezet védelme - önvédelem A Kis-Duna a Nagy-Duna szabályozásakor rekesztődött el az élővíztől. Bár túlságosan kicsiny vagyok én ahhoz, hogy Széchenyi Istvánt kritizáljam, mégis meg kell mondanom, hogy Bálint Pali bátyám kálváriája a folyószabályozások idején kezdődött el, bár ő akkor még a világon sem volt. De akkor gyorsultak fel az ország természeti környezetében munkáló romlások is. Mára nemcsak az öregúr ladikja alól szaladt ki a víz, hanem a somogyi, zalai bodonkutak többségéből és az őshonos kocsányos tölgyek alól is. A mocsarak lecsapolása, a folyómedrek megkurtítása miatt a talajvíz szintje méterekkel alábbszállt, és fokozatosan átalakult a Kárpát-medence vízháztartása, ami - mivel a dolgok összefüggnek - átalakította a terület flóráját és faunáját is. Ma már tudjuk, nem minden esetben kedvezően. A bajt csak tetézte az újabb korok generációinak tudatlan, kapzsi beavatkozása. No, de maradjunk Pali bátyám kedvencénél, a Kis-Dunánál. Partján szállások sorakoztak gyümölcsössel, konyhakerttel, sok-sok állattal, de ott tartották a földművelés szerszámainak a többségét is. No és ott volt a víz! Rajta számtalan kacsa meg liba nevelődött, benne meg a gyönyörű halak. Pali bácsi elmesélte, hogy kinek-kinek ugyanolyan kötelessége volt a 22 földje végén lévő Kis-Dunát rendben tartani, mint a faluban lévő háza előtt az utat, a járdát és az árkot. Legelőször is a partot legeltették, kaszálták, a vízben levágták a nádat, sást, kihúzgálták a beledőlt fákat. Mindez megszűnt, amikor megindult az emberek behajtása a csoportba. A téeszvezetők legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy a Kis-Dunát takarítsák. Még a saját portájukat sem tudták rendben tartani. Elhagyták, lebontották a tanyákat, gépek nem fértek a kanyargós meder közelé-A szóvirág kevés
