Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

A HATÁR TÚLOLDALÁN

„KÖZEL AZ ÉGHEZ S A MAGYAR HATÁRHOZ"

Máramarosi

barangolások

14

Bár Petőfi a „zordon Kárpátok” helyett „az Alföld tengersík vidékén” érezte igazán otthon magát, a máramarosi bércek még őt is rabul ejtették. A költői Teleki-kastély hűséges gondozója minden látogatónak megmutatja azt a helyet, ahonnan Petőfi, karján ifjú feleségével megcsodálhatta a Vereckei- és a Radnai-hágó között húzódó máramarosi havasok idelátszó bérceit. Nagybányától csak tizenkilenc kilométer Máramarossziget. A Rozsály szerpentinje százhuszonkét kanyarral kapaszkodik fel a nyeregig, s onnan kilencvenöttel lefelé a Tisza völgyéig. A fenyvesekkel, tölgyesekkel, bükkösökkel borított hegyoldalak, a sziklákon lezúduló gyors vizű hegyi patakok lenyűgöző látványt nyújtanak. Máramaros központi és keleti övezetét a Gutin, a Cibles és a Radnai havasok uralják. Árpád-házi királyaink kedvelt vadászterülete volt ez a vidék - országosan is a leggazdagabb vadakban.

A Tisza, az Iza és a Róna háromszögében fekvő Máramarossziget első telepesei királyi jobbágyok voltak. 1352-ben Károly Róberttól kapta városi rangját, s harminc évvel később már megyeszékhely. Nem csoda, hiszen a környék sóbányáinak központja lakói fafeldolgozással, a só és a fa fuvarozásával és kereskede-