Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

HAZAI KÖRKÉP

A Világkongresszus

után

6

Az ember nemcsak a sorssal, önmagával is szüntelenül párbeszédet folytat. Olykor vitatkozik is. „Szétszóratás után”, írtam néhány éve tanulmánykötetem homlokára, s abban ilyen sorok olvashatók: „Elvész a magyar, nem az idegen tengerben, hanem a szellemileg szétszóródott, közömbös magyarságban.”

Augusztusban majd egy hónapon át egyik találkozó a másikat érte: közömbösnek egyáltalán nem mondható írók, filozófusok, történészek, vállalkozók, műszaki értelmiségiek, művészek, közgazdászok stb. mondták el véleményüket a magyarság jelenlegi helyzetéről, sorsáról és jövőjéről, s főként arról, hogy szőkébb világukon belül mit tehetnek, s mit szándékoznak tenni az egyetemes magyarság érdekében.

A sors mintha megcáfolt volna. A Magyarok III. Világkongresszusán oly sok szó esett a magyarság, a magyar nemzet határokat semmibe vevő egységéről, hogy ezt a minthát csak a túlzott óvatosság íratta le velem. Amelyet, remélem, az elkövetkező hetek, hónapok és évek két vállra fognak fektetni.

Nem véletlenül jött toliamra ez a sportból vett fordulat. Az olimpia ugyanis akarva-akaratlan összekapcsolódott a Magyarok III. Világkongresszusával. S úgy látszik, nem hiába ír-W . 1 ''lí ||| Üt 111;