Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
Esélyek KÖZTÁRSASÁG szolgálja-e, araiért megalakult? Ha pedig igy tesszük fel a kérdést, akkor az igazgató munkája is megkérdőjelezhető. Azé az emberé, aki elsősorban felelős a közintézmény munkájáért, amelynek élén áll és aki önkényes döntésével maga 1920 óta nem következett be a magyarok létszámbeli csökkenése a Kárpát-medencében. Az 1980—81 -es adatok tükrében viszont mindenütt negatív nyomokra bukkanhatunk. De mi is lenne várható, ha már az „anyaország” lakossága is 1981 óta folyamatosan csökken? - teszi fel a kérdést a Bécsi Napló. 1992 elején 10 335 000 lakost tartottak nyilván, 20 ezerrel kevesebbet, mint egy évvel korábban. 126 ezer születéssel szemben 146 ezer volt a halálozás. Mintegy 90 ezerre tehető a terhességmegszakítás, más szóval 100 élveszületésre 71 abortusz esett. A magyar kisebbségekről sokan úgy vélték, az új helyzetben biztosan többen vallják magukat magyarnak, mint korábban. Csehszlovákiában pl. egyesek vakmerőén egymillió magyarról ábrándoztak a múlt tavasszal végrehajtott népszámláláskor. Aztán az első hivatalos eredmények lehűtötték a kedélyeket. Az előző népszámláláshoz viszonyítva 1991- ben 7718 személlyel, mindössze 1,3%-kal voltak többen a tíz évvel korábbihoz képest (összlétszám 586 884, ebből borította fel a műsorsémát és politikai botrányt okozott akkor, amikor Szerbiának nemcsak a belső nyugalom, hanem a külföldi vélemények miatt is nagyon fontos, hogy az alkotmányban is szavatolt nemzetiségi jogokon ne essen csorba. 20 143-an a Cseh Köztársaságban élnek). A Vajdaságból érkező hírek szerint ismét 50 000-rel fogyott a magyarok létszáma, szintén az elmúlt tíz évben (jelenleg 350 000-nél kevesebbre teszik a számukat). Kárpátalján 155 71 1-en vallották magukat magyarnak, 3000-rel kevesebben, mint a legutóbbi népszámláláskor. A mintegy 9000 lelket kitevő muravidéki magyarok is arról panaszkodnak, hogy mintegy ezerrel megfogyatkoztak. Romániában éppen most készülnek népszámlálásra, immár négyfelé osztva a magyarokat. Természetesen hibáztathatok a kedvezőtlen körülmények, hogy a magyarokra továbbra is rájár a rúd, nem szeretik őket, ellenük van a nagy- meg a kisantant... Más népek talán soha nem voltak veszélyben? Lombiklétre, állatkerti védettségre vágyunk? Saját sorsunkért nem vagyunk mi is felelősek? Ki kényszeríti arra az anyákat, hogy ne szüljenek gyermeket, ki a kisebbségi magyarokat arra, hogy ne járassák magyar iskolába gyermekeiket még ott sem, ahol meglenne erre a lehetőség? Vagy a Nyugaton élők miért nem tekintették legfőbb kötelességüknek magyar iskolák létesítését? Az elmúlt években az „öngyilkos” bálnák hívták fel magukra a figyelmet. A tudósok sehogysem találtak viselkedésükre magyarázatot, miért hagyják el az óceánt és vetik partra magukat, hogy ott menthetetlenül elpusztuljanak. A legújabb feltételezések szerint az óceánok szennyeződése, de mindenekelőtt az atomrobbantások következtében az állatok elveszítik tájékozódási képességüket, és ennek híján vetődnek a víz helyett a szárazföldre. Netán a magyarokra is mondható ugyanez? A herderi jóslat a „történeti hivatásról” napjainkban teljesedik be? A magyarság elveszítette önbecsülését, tájékozódási képességét, nem lelve helyét és feladatát, végzetes identitászavarral küszködve pusztítja önmagát, vagy legalábbis védekezés nélkül kezdi feladni önmagát. A rajtunk esett sebeket ugyan fel kell fednünk, a gyógyulás viszont attól várható, hogy saját mulasztásainkért másokat hibáztatunk. Többszörösen hátrányos helyzetünkön csakis szívós, fegyelmezett munkával változtathatunk. Mindenekelőtt azonban vállalnunk kell önmagunkat azzal a tudattal, hogy minden nép elsősorban önmagáért felelős, s ha élni akarunk, nem mondhatunk le könnyelműen jövőnkről. Jövő pedig az utódokban s a rájuk hagyományozható terheltségtől mentes tudatban rejlik. A közelmúltban a szlovák vezetés nyilatkozatot tett arra vonatkozóan, hogy Szlovákia önálló államalakulattá kíván formálódni a jövőben. Meglehet, hogy mire ezek a sorok az olvasóhoz érnek, Szlovákia és Csehország különválása már történelmi tény. Milyen esélyei lesznek a magyarságnak az önálló Szlovákiában? - ennek eshetőségeit latolgatja a Köztársaság című politikai hetilap. Csehek és szlovákok dolga, hogy eldöntsék: közös államban vagy külön-külön akarnak-e tovább élni - írja a hetilap -, de bolond ember az, aki a szomszéd égő háza láttán csak áll és bámul. Hazánk is nem egy szállal kötődik Csehországhoz és Szlovákiához, korántsem közömbös számunkra, mi lesz közös államuk sorsa, illetve miként alakulhatnak kapcsolataink az utódállamokkal. Olybá tűnik, Csehországgal nem lesz vitás ügyünk, ha valóban bekövetkezik a válás és a csehországi viszonyok konszolidálódnak, valószínűleg minden további nélkül bővülhetnek a két ország kapcsolatai. A magyar-szlovák viszonyra viszont szükségképp árnyékot vet majd két kényes kérdés: a magyar kisebbség és Bős-Nagymaros ügye. Független szlovákiai szakértők úgy vélik, hogy a magyar autonómia szorgalmazása a magyar kisebbség (s e gondolat támogatása a magyar kormány) részéről nem a legszerencsésebb mód a szlovákiai magyarság helyzetének rendezésére, de mindenesetre olyan javaslat, amelyet legalább meg kell vizsgálni, s meg kell vitatni. Annál is inkább, mert a kulturális autonómia megteremtése magától értetődően indokolt. Ezt a gondolatot azonban Szlovákiában (a magyarokon kívül) ma senki nem mondja ki hangosan. Ezzel szemben akadnak hangoskodók, akik számára mindenfajta nemzetiségi jog érvényesítése szlovák érdeksérelmet jelent. Hogy a nemzetiségi kérdésben mikor születik a szlovákok, valamint magyarok, ruszinok, németek és más kisebbségek számára elfogadható kompromisszum, az igen sok tényezőtől, többek között a tágabb Európa és az EBEÉ álláspontjától függ. Magyarország csak abban reménykedhet, hogy ettől és Bős-Nagymaros görcsétől függetlenül fennmaradnak és hatékonyan tovább élnek a kereskedelmi kapcsolatok, hiszen komoly érdeklődés van a vállalatok közötti együttműködés iránt. Ám jósolni ebben az ügyben igen nehéz. Meglehet, a politikai kapcsolatok esetleges zavarai akadályt állítanak majd a gazdasági együttműködés bővülése elé, de az is elképzelhető, hogy éppen fordítva történnek majd a dolgok, és a gazdasági együttműködés kényszere enyhíti majd a politikai légkört. Önpusztító nép BÉCSI NAPLÓ a magyar?
