Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
diskurzusba bonyolódott a bácsikával, ezalatt körbejártam a parasztudvart - a gazdálkodás eszközei az életmódról tanúskodnak. Ott hevert a talaj tömörítésére való szerszám, ami nálunk lóvontatta fahenger, de ez nem foroghat, mert szögletes. Az ól falához támasztva pihent három cséplőszán. Eddig csak a szakirodalomból ismertem azt az ősrégi megoldást, hogy pattintott kőpengéket illesztenek a széles deszkák aljába, és azt a kévéken átvontatva csépelik ki a gabonaszemeket. Két gyerkőc műanyag autókkal játszadozott a hűvösben, közben az apjuk megérkezett a Ford traktor hátán, aztán a fiúcskák új játékba kezdtek: az ásónyelet a lábuk közé kapva lovacskáztak. Jártunk egyet a falu északi határában. Egy gyümölcsöskert kerítésoszlopán lókoponya őrködött. Nálunk is kitűztek ilyet bajelhárítónak. (Közelebbről kiderült, hogy szarvasmarháé.) Odébb asszonyok Az aratás itt női munkának számít A fafaragás stílusa a kő síremlékeken arattak sarlóval, török bugyogóban és állig beöltözve, pedig a mezei munkák közben nem kell a férfiszemtől tartani... Errefelé már hegyvidéken jártunk, a lakosság tehát hajdanán a hegység peremén telepedett meg. íme a klasszikus példája annak, amikor a kétlegelős pásztorkodással felhagynak és a telelőhelyen maradnak, hiszen a sík vidék már a földművelésnek kedvez. Ez az összefüggés azt bizonyítaná, hogy a török vándorpásztorok máshol is hasonló történetével van dolgunk. A városházán nem találtunk partnert a fejtegetéseinkhez. A polgármester szíves volt, elmagyarázta, hogy a környék apró településeinek egyike volt Macarköy, s ezeket összevonva kapta a Gebiz nevet az új közigazgatási egység. Ebédre hívott, a saslik után pedig megmutatta az öregtemetöt, amit eddig minden idegen megcsodált. Megdöbbentően archaikus rovátkolásokat véstek valamikor a sírkövekre. Bármelyik fafaragó úgy vélné, hogy stílusuk a fejfák megmunkálásából, a vésésből, fűrészelésből ered. Magyarországon ritkán, Erdélyben gyakrabban előfordul a temetkezéseknél a fejfával szemben álló „lábtól való fa”. A lábfa a török népeknél, lám Gebizben is ismert. Hasonlóságunk rétegei Cemilnek egy nap elég volt a számára átlagos török faluból. Másnap a megyeközpont könyvtárába autóztunk vele, abban a reményben, hogy kikeres és fénymásol valami helytörténeti leírást a faluról. Elszöszmötölte az időt, nem talált ilyet. Inkább azalatt is port-
