Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
ADörögdi-medencének nevezett kis tájegységben öt falu küszködik a léttel. Az öt falunak együtt is alig van kétezer lakója. A szövetkezetesítés után kezdődött az eláramlás: az emberek menekültek. Az elnéptelenedett falvak most, a rendszerváltás után tanácstalanul állnak a jövő előtt. Öcs polgármestere, Oláh Zoltánná szerint a kétszáznyolcvan lakosú falu egyetlen esélye, hogy a hegyet zártkertesítik. Magyarán, afféle hétvégi kirándulófaluvá válik a település. Gondot jelent persze, hogy a kutakban nincs víz, kiszáradt a hegy melletti tó (ráadásul azt sem tudják, kinek a tulajdona). De a Balaton elég közel, és elég távol is van ahhoz, hogy reménykedjenek a gazdák és a porták: előbb-utóbb felkeltik a turisták figyelmét. Pula községnek (kétszáz lakos, egyharmada nyugdíjas), amint ezt Reményi Tóni bácsi mondja, szerencséje van, ha ugyan annak lehet nevezni azt, hogy a szőlőhegy felét már nem a falu lakosai birtokolják. Petenden is „kelletnék magukat” a helybéliek. A kétszáznegyvenhét fős falucskából mégis csupán Madártávlatból hárman jelentettek be érdeklődést a falusi turizmus mint jövedelemforrás iránt. Taliándörögdö t hétszáznyolcvankilenc ember lakja. Nyolcvanhat pince (hobbikért) virágzik a hervadozó falu mellett. Működik egy bőrdíszmű-vállalkozás (tizenöt fővel). Ami a hagyományosnak tekinthető - végül is természetes, a hely adottságaiból fakadó - mezőgazdasági termelőkedvet illeti, a kép lehangoló. Kevesen kérik vissza a földjüket (1992 tavaszán öt család voksolt a privatizálásra). Számomra a legdöbbenetesebb adat, hogy ebben a közel nyolcszáz lélekszámú faluban mindössze tizennyolc szarvasmarhát tartanak. (Egy másik Balaton-felvidéki faluban még cifrább helyzetet tapasztaltam: alig lehet tejhez jutni; mint a helybéliek panaszolták: „nem hoznak” a gyárból - ! és közben a falu határában a téesz a disznókkal itatja fel a tejet, mert „nem gazdaságos” elszállítani.) Egyes vidékek letargiájának nyilván mély történelmi okai vannak. A rendszerváltás ugyan felkínálja a lehetőséget, de az a nagy kérdés, képes-e élni vele a földműves. Maga a fogalom is zavart keltő - ma a vállalkozó van divatban. De a mezőgazdasági vállalkozás, és ezt a változások sürgetői közül kevesen látják be, kissé időigényes. A természet ritmusához kötött, hiszen a kukorica nem szökken szárba, és nem érik be egy hét alatt... Ami évtizedeken át a „heveny leépülés” állapotában vergődött, azt nem lehet egy-két év alatt új életre segíteni. A magyar és egyáltalán: a kelet-európai vidék sorsa fölött óriási kérdőjelek kavarognak. Egy új életforma esélyei Ma világszerte az élet minősége fölött bánkódnak, divat az életforma reformját hirdetni. A nagyvárosok régen nem emberi léptékűek, a falvakat pedig sikerült lényegében felszámolni... Nehéz lesz a kettő szintéziseként felfogott életformát meghonosítani. Kelet-Európának azonban még vannak „falusi emlékei”. Ez azt jelenti, hogy minden szegénység, minden elmaradottság és negatív történelmi tapasztalat ellenére ebben a régióban talán nagyobbak az esélyek egy újfajta életmód meghonosítására.
