Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
meg. Támogassák adományaikkal a vizsolyi emlékhely fönnmaradását. Nagy Zoltán lelkipásztor, Vizsolyi Református Egyházközség, H-3888, Vizsoly, Felszabadítók u. 123. HÁZATÉRJEN-E HOLTÁBAN HORTHY? Tóth Mária honfitársnőnk a márciusi lapban közölt levelében ezt írja: „...a Horthy-rendszer nem hagyta érvényesülni a szegény ember gyermekeit. ... lehetetlen volt, hogy többet végezzünk elemi iskolánál...” Valótlan állítás, de legyen ez az érem egyik oldala. Az én szüleim nagyon szegények voltak, mindketten napszámba jártak. Sohasem volt saját házunk. Elvégeztem a polgári iskolát, majd a tanítóképzőt. Voltam ínségmunkás, kisegítő, segédtanító - mindig tanyai iskolában. Letettem a különbözeti vizsgákat, és megszereztem a gimnáziumi érettségit. És beiratkoztam az egyetemre mezei jogásznak. Ezen a napon lettem rendes tanító, de ugyanezen a napon kaptam meg az első SAS-behívót. Ezután - három hónap kivételével mindig katona voltam. Doktorrá is egyenruhában avattak. Arra is gondolva, hátha nem tudom elvégezni az egyetemet, letettem a három előírt hivatásos tiszti vizsgát, párhuzamosan az egyetemi szigorlatokkal. Tanáraim sok kérdést tettek föl, de egyiküket sem érdekelte az apám foglalkozása. Ez is a H orthy-rendszerben volt. Ügyvédi vizsgát már a Rákosi-rend-A Magyarok Világlapja postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztőség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített formában közölje. szerben tettem, de ugyanekkor kellett futnunk is. A menekült, a bevándorló élete ismert. Én tésztagyári munkás voltam. Hat év alatt emelkedtem, és megszereztem Argentínában is az érettségit, majd az ügyvédi diplomát. Visszatérve a kérdésre: Horthy Miklós történelmünk legnehezebb, legtragikusabb szakaszában állt az ország élén. Az, hogy Tóth Mariska ott, Vecsésen nem tudta elvégezni - talán nem is akarta - a polgári leányiskolát, nem elég ok arra, hogy Horthy végső nyugvóhelye ne saját hazájában, szülőföldjén legyen. Jorge Pallagi, Buenos Aires, Argentína KERESZT ÉS MOGEN-DOVID A júniusi számban megjelent A 2. magyar hadsereg a Donnál c. írás különösen hatott rám, mert mint 14 éves iskolás gyerekeket 1943. május elsején kirendeltek a Keleti pályaudvarra, hogy mi is fogadjuk a visszatérő 2. hadsereget, valamint annak parancsnokát, Jány Gusztáv vezérezredest. Az akkori sajtó szerint a 2. hadsereg dicsőségesen harcolt a keleti fronton. A megsemmisülésről nem esett szó. A különvonat befutott, Jány hamuszürke arccal leszállt, Kállai Miklós szívélyesen fogadta a peronon. Ugyanakkor törzsének tisztjei is leszálltak, de a hadseregnek se híre, se hamva nem volt. Jány életével fizetett 1945-ben a hadsereg megsemmisüléséért - amiről nem tehetett. A mai Magyarországon elérkezett az az idő, amikor az ártatlanoknak méltó emléket emelhetünk. Sem a honvéd, sem a munkaszolgálatos nem tehetett arról, hova sodorta az idő örvénye. Jány mint hivatásos katona követte a politikai vezetés utasításait. Miután az ország nincs olyan helyzetben, hogy monumentális emlékművet emeljen az elpusztultak emlékére, javasolom, hogy a Hősök terén állítsanak fából keresztet és mogendovidot, hogy a nemzet leróhassa kegyeletét- Ács Tamás, Sydney, Ausztrália KANADAI OLVASÓINK FIGYELMÉBE Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy Kanadában az előfizetéseiket a Pannónia Books címére és nevére szíveskedjenek küldeni. Köszönettel: a szerkesztőség. r Sok évtizedes kényszerű szünet után végre ismét megindult Magyarországon az autógyártás: Szentgotthárdon a General Motors európai vállalata, az Opel gyártja új modelljét, az Astrát. Április 11-én az országban egyszerre harmincnégy helyen nyíltak meg az Opel-szalonok, ahol a fürge kiskocsit árulják. Képünk a Tandex Szalon megnyitóján készült. Jobbra Dienes István, a magyarországi, mellette Komáromi Tamás, a németországi társtulajdonos - az előtérben pedig az Astra. Segítséget várunk Lapunk hasábjain az elmúlt években sok szervezet, intézmény felhívását közöltük, arra kérve olvasóinkat, hogy támogassák őket nemes céljaik elérésében. Első ízben fordulunk hasonló kéréssel Önökhöz - most már saját lapunk, a Magyarok Világlapja érdekében. Független havi magazinunk megjelenését a Magyarok Világlapja Alapítvány finanszírozza. Arra kérnénk olvasóinkat, hogy aki támogatni tudja és kívánja lapunkat, az alapítvány folyószámlájára fizesse be vagy utalja át a szerkesztőség munkájának megkönnyítésére szánt pénzösszeget: MHB 314-11743 (forintnak) MHB 401-5444-941-31 (USA-dollárnak) MHB 407-5444-941-31 (német márkának). A támogatások összege leírható az adóalapból. Köszönjük segítségüket! A szerkesztőség.
