Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

FŐZŐCSKE Kárpátaljai kóstoló Kellemes meglepetés ért ezekben a napokban: a kárpátaljai magyarság főzési szokásairól, táplálkozási ha­gyományairól, „jeles napjainak” és hétköznapjainak ételeiről szóló könyv került a kezembe. A Kárpát­aljai kóstoló Pákozdi Judit munká­ja, aki éveken át járta a hegyes-völ­­gyes tájak falvait, hogy összegyűjt­se a jellegzetes fogások receptjeit, feljegyezze készítésmódjuk titkait - olyan részletekkel gazdagítva, ame­lyek nemcsak a főzéshez-sütéshez adnak hasznos útmutatást, de régi népszokásokról, történelmi helyze­tekről, a Kárpátalján egymás mel­lett élő etnikumok egymásra hatá­sáról is érdekes adatokat szolgáltat­nak az olvasónak. Csak csodálni tu­dom a hatalmas munkát, amit Pá­kozdi Judit - aki egy budapesti szerkesztőségben dolgozik és két gyerek édesanyja - a gyűjtéssel és az anyag értő feldolgozásával vég­zett, nem feledkezvén meg olyan hasznos részletekről sem, mint a receptekben szereplő, kevéssé is­mert kifejezések magyarázata. Könyvéből tudtam meg például, hogy a kanda egy Kárpátalján ked­velt, savóval készült leves neve, a grecska vagy másként tatárka rizs­nél kisebb szemű, fekete mag, egy alacsony növésű bokor termése, amelyet a diétás étkezésben a rizs­hez hasonlóan használnak. (Felte­vésem szerint a mostanában igen­csak kedvelt vadrizs avagy wild rice helyi változata lehet.) Az anyag összegyűjtésében kárpátaljai falvak pedagógusai segítettek Pákozdi Ju­ditnak: a gyerekek buzdításukra kérték el a mamáktól-nagymamák­­tól a régi recepteket, de nagyon sok falusi asszony vett részt egyénileg is a receptgyűjtésben - névsorukat, fényképeiket hálás szavak kíséreté­ben közli Pákozdi Judit. A Kárpát­aljai kóstolóhoz Penckóferné Puny­­hó Mária írt tartalmas néprajzi be­vezetőt. „Mély tisztelettel ajánlom e köny­vet a kárpátaljai magyaroknak, akik a legreménytelenebb időkben is megőrizték a házi tűzhelyek láng­ját” - hangzik Pákozdi Judit ajánlá­sa a könyv elején. Amihez hozzáten­ném: melegen ajánlom ezt a könyvet- mely egyszerre hagyományőrző mű és jól használható szakácskönyv- minden olvasónknak, bárhol él is a nagyvilágban. KASZÁSLEVES Hozzávalók: 60 dkg sertéshús, nyelv, máj meg vese vegyesen, só, 1 fej karalábé, 1 közepes szál sárga­répa, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 babérlevél, őrölt bors, 1 evőkanál ecet, 1 evőkanál zsír, 2 evőkanál liszt, 1 kis fej vöröshagyma, 1 teás­kanál pirospaprika, tejföl, betét­nek: rizs. A megmosott húst, nyelvet, má­jat, vesét megtisztítjuk és kis koc­kákra vágjuk. Másfél liternyi sós vízben majdnem puhára főzzük. A karalábét meghámozzuk, cikkekre vágjuk, a megtisztított sárgarépát négyfelé hasítjuk, a hagymát lehé­­jazzuk és mindezt a levesbe dobjuk. Megborsozzuk, s babérlevelekkel fűszerezzük. Addig főzzük, amíg a zöldségfélék is megpuhulnak, majd az ecettel kissé megsavanyítjuk. Ezután a lisztet zsíron megpirítjuk, a felaprított vöröshagymát megfut­tatjuk benne és pirospaprikával megadjuk a színét. Egy kevés víz­zel simára keverjük és a levet be­rántjuk vele. ízlés szerint megtejfö­­lözzük és még egyszer felforraljuk. Ha rizst akarunk betétnek hozzáad­ni, a zöldségekkel együtt tegyük a levesbe, így ideje lesz megfőni. Rizs nélkül is kiadós. SISKA Hozzávalók: 10 dkg szárított gom­ba, 30 dkg sertés- vagy marhahús, 1 közepes fej vöröshagyma, 2 zsemle, 2 tojás, só, őrölt bors, a sü­téshez olaj. A mártáshoz: 1 evőka­nál liszt, 2 dl tejföl, reszelt szere­csendió, só. A szárított gombát megmossuk, néhány órán át vízben áztatjuk. Ezután három-négy deci vízben pu­hára főzzük. Ha megpuhult, leszűr­jük, de a főzővizet félretesszük. A gombát a kockákra vágott hússal és a megtisztított hagymával megda­ráljuk. A zsemléket vízben áztat­juk, és ha megduzzadtak, kinyom­kodjuk, majd a darált gombás hús­ba morzsoljuk. A tojásokat beleüt­jük, megsózzuk, megborsozzuk és jól összedolgozzuk. Vizes kézzel hosszúkás pogácsákat formálunk belőle és forró olajban mindkét ol­dalukat ropogósra sütjük. Ezután a lisztet a tejfölben simára keverjük és a gomba főzővizét behabarjuk vele. Megsózzuk és csipetnyi szere­csendióval fűszerezzük. A húspogá­csákat belerakjuk és még egyszer felforraljuk. BRINZÁS SÜLT PAPRIKA Hozzávalók: 1 kg zöldpaprika, 3 evőkanál olaj, só, 10 dkg brinza (juhtúró), 4-5 tojás, pirospaprika. 1 csokor petrezselyem zöldje. A zöldpaprikákat egészben, sütő­ben megsütjük, majd a héjukat le­húzzuk és a magházakat óvatosan kivágjuk. Az olajat serpenyőben megforrósítjuk és az előzőleg felda­rabolt paprikákat beledobjuk. Meg­sózzuk, brinzával megszórjuk és a felvert tojásokkal leöntjük. Addig hagyjuk a tűzön, míg a tojás meg­kocsonyásodik. Pirospaprikával és finomra vágott petrezselyemzöldjé­vel meghintve tálaljuk. PERGELT, SZAGGATOTT PULISZKA Hozzávalók: 40 dkg kukoricaliszt, só, 15 dkg füstölt szalonna, 1 köze­pes fej vöröshagyma, 10-15 dkg szilvalekvár. A kukoricalisztet egy lábosban zsír nélkül, kevergetve megpirítjuk. Ezután annyi vízzel, amennyi bő­ven ellepi, felöntjük, megsózzuk és továbbra is kevergetve, puhára főz­zük. Végül egy késsel vagy kiska­­nállal galuskákat szaggatunk belőle és egy kerek tál szélére, körben ki­rakjuk. Amikor kihűltek kissé, a kés lapját a tál peremén körbehúz­zuk, így a galuskák a közepére pottyannak. A szalonnát kis koc­kákra vágjuk, kisütjük, majd a fél­aprított hagymát aranysárgára pirít­juk rajta. A galuskák tetejét ezzel zsírozzuk, majd lekvárral megken­jük. Lehet több rétegben is készí­teni! HALASZ ZOLTÁN (A Kárpátaljai kóstoló az Új Man­dátum Kiadónál jelent meg.)

Next

/
Thumbnails
Contents