Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-08-01 / 8. szám
ITTHON ÉS OTTHON Március vége és május közepe között hét kellemes hetet töltöttem el „Magyarban”. Ennek dacára elnézést kérek ezért a levélért, de bizonyos dolgok érthetetlenek előttem 43 év távoliét után, bár az elmúlt tíz évben sokszor voltam otthon. Műstoppoló: 11-17 óra között van csak nyitva. Március végén vittem volna csináltatni a nadrágom, de csak június közepére tudták vállalni. Kértem, tennének kivételt, hisz májusban elutazom. A válasz: „Elnézést kérek, de maguk, külföldi magyarok, meg akarják mutatni nekünk, hogyan vezessük az országot. ” Tisztító: hétfői napon vittem el a kabátomat. Csütörtökre ígérték, de a válasz ez volt: „Elnézést kérek, de még nincs kész.” IBUSZ: - Mibe kerül Bp.-Salzburg jegy odavissza? - 9500 Ft. Elmentem pénzt váltani, s amikor kértem a jegyet, kiderült, hogy az 11 500 Ft-ba kerül. - Elnézést kérek, a tavalyi árat mondtam tévedésből - volt a válasz. Színház: a kezdés 7 órakor lenne. De a nézőtér még üres. Mindenki a büfében eszik meg iszik. Itt nem kémek elnézést a 10-15 perces késésért. És a húsüzletben sem, mert nincs aki, ui. hét óra helyett már félkor bezárt. (A magyar színházak hagyományosan 10 perc késéssel kezdenek. A szerk.) Bp.-London-Szingapúr vonalon utaztam a brit légitársaság gépén. Délután négykor érkeztem. de a csomagom másnap reggel 10-kor. Elnézést kértek, 120 ausztrál dollárt és egy POSTALÁDÁNKBÓL üveg konyakot kaptam fájdalomdíjként. ÁCS TAMÁS, BOND!. AUSZTRÁLIA (Döntse el Ön, mi okozott nagyobb megrázkódtatást: a mi szolgáltatásaink hiányosságai vagy az említett légitársaság bakija? Nem tudjuk, hogy hasonló esetben a mi Maiévünk hogyan viselkedne, viszont ami a szolgáltatásaink miatti kellemetlenségeket illeti- kárpótlásként - legközelebbi itthonlétekor meghívjuk egy hosszúlépésre. A szerk.) VALAMIT HAZAVINNI... Pár évvel ezelőtt került hozzám - harmad- vagy negyedkézből - lapjuk, mely alvó, de ki nem aludt érzelmeket váltott ki bennem. Majd itt, az őserdő közepén, Venezuelában, hallgattuk az Országházból közvetített- szokatlanul erős és tiszta - adást a Nagy Imre emlékünnepségről. Amikor váratlanul énekelni kezdték a 47 éve nem hallott Himnuszt, sírtam - 71 éves fejjel. Magyarságom föllángolt, és elhatároztam, hogy abból, amit külföldön csináltam, valamit hazaviszek. A Felvidék felszabadulása után, a Magyar Nemzeti Múzeum segítségével, régészetet tanultam. Majd jött a háború, az utolsó 2-3 évben a honvédség filmalosztályán tanultam és gyakoroltam a szakmát. Haditudósítónak akartak alkalmazni. E szakma elsajátítása hasznomra volt salzburgi emigrációm kezdetén. Amerikai katonák mindennel elláttak, csakhogy fölvételt készítsek róluk. A fényképezőgép segített kijutni Párizsba, majd Venezuelába. Itt az első időben fényképezéssel foglalkoztam. Ipari fotókat készítettem, és több céggel kerültem összeköttetésbe. Amikor a televízió meghonosodott Caracasban, fölkértek egy heti - félórás - program előállítására. 92 műsor jött létre így, Látványos Venezuela címmel. Én voltam a mindenes. Szabad kezet kaptam a téma megválasztásában, alkalmam volt kapcsolatba kerülnöm a régészettel, a néprajzzal, az indiánvalamint az igazi népzenével. Az évek folyamán meglehetősen jó hírnévre tettem szert. Előadásokat tartottam Venezuelában, majd külföldön is. Tanulmányúton voltam Equadorban, Peruban. Az itt összegyűjtött régészeti és néprajzi anyagom ma a leideni Néprajzi Múzeumban van. Dokumentumfilmet forgattam Európában és Közép-Afrikában a göttingeni Encyclopaedia Cinematographia munkatársaként. De a vágy visszavitt Venezuelába, ahol folytattam népzenei fölvételeimet. 25 hanglemezt adtam ki, de az államot sem ez, sem régészeti munkám nem érdekli. Ennek ellenére Caracastól kétórányira fekvő völgyben fogtam újra régészeti munkához. Az ország nagy része, így a ma El Limonnak - régebben Panariguának - nevezett völgy, a Colonia Tovar és a Karib-tenger között, tele van sziklarajzokkal és újkőkorszakbeli szerszámokkal. Eladván caracasi öröklakásomat, itt, a 30 méteres fák árnyékában, fölépítettem házamat, melynek 16 x 3 méteres folyosója ma múzeum, és körös-körül a sziklarajzok. Feleségem idevaló és fő segítségem a kutatásban. Amikor meghallottam a Himnuszt, elhatároztam, hogy fonotékámból kiválasztok három, egyenként egyórás anyagot. A témák: indián zene; kriolló- vagyis a három népfaj - indián, európai, afrikai - keverékének zenéje; népi hangszerek. A 14 oldalas szöveg egyelőre csak spanyol és angol nyelven létezik. Valószínűleg, a nyáron Hollandiában, Angliában tartok előadásokat. Talán ellátogathatnék Magyarországra is, nem kérek honoráriumot. csak ellátást és szállást. Miután úgy gondolom, hogy a kint élő magyaroknak együtt kellene működniük az óhazaiakkal, úgy határoztam, fölajánlom egy-két fiatal tudósnak - házasok is lehetnek - pár hónapra vendégszeretetünket, hacsak igényeik nem túl nagyok. Van három, fürdőszobás vendégvárónk. A mi környékünkön - a régészettől eltekintve - a flóra is érdekes lehet, és az ornitológusnak valóságos paradicsom. Tíz hónapig volt nálunk egy angol kolibrikutató. Arra kérném az Új Magyar Híreket, hogy szíveskedjenek érintkezésbe lépni, és tartani a kapcsolatot az esetleges érdeklődőkkel. Sajnos, nekem Magyarországon semmi kapcsolatom nincsen. Miután a civilizációtól távol élünk, se postacímünk, sem telefonunk nincsen. így barátom megengedte, hogy cége postacímét használjuk, íme: Luis T. Laffer (ez én vagyok), c/o German Jimenez Bello, Apartado Postal (postafiók) 3269. Carmelitas Caracas, Venezuela. Ha valami nagyon sürgős, úgy a barátom telefbnszáma: 02-749484, Venezuela hívószáma 0058. Rendszerint a személyzet veszi föl a kagylót, és csak spanyolul beszélnek. Barátomék - akik többször jártak Magyarországon, és el vannak ragadtatva - tudnak angolul és franciául. LU1S (LAJOS) T. (TIHANYI) LAFFER MUSEO PANAR1GUA. VENEZUELA (Bővebb cím a levélben!) HAZADÉ HOGYAN? Szabó Zoltán, kedves olvasónk (925 Harvard Ave. Swarthmore PA. 19081 USA), a hazatelepedés mikéntjéről, annak technikai-adminisztratív módjáról, velejáróiról érdeklődik. Mivel szándékával nem áll egyedül, lapunk egyik következő számában beszámolunk a hazatelepedés jogi-hivatali feltételeiről s annak lebonyolítási módozatairól, természetesen a Belügyminisztérium illetékes osztályának tájékoztatása alapján. Fölhívjuk olvasónk figyelmét, hogy ez év januárjában megjelent egy, a témához kapcsolódó cikkünk - Vámszabályok hazatelepülőknek címen. (A szerk.) CSAK ÉGESSÜNK? Kíváncsi lennék, hogy az Új Magyar Hírek szerkesztőségében csak férfiak dolgoznak? Kíváncsiságomat az anyák napi köszöntőjük ébresztette föl. Hát Claire Kenneth tényleg nem feminista! Én sem, ha a mozgalom csak melltartót égető, sikeres sportolókat hajszoló újságírónők táborából áll. Elárulom, én nem háborodom föl azon, hogy nem füstölhetek együtt a bőrfotelben üldögélő urakkal. De fölháborodom azon, ahogyan C. K. a filippini nörszök rossz angol tudásához viszonyul. Fölsorol egy féltucat nőt, akik anyák is, és szép
