Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

ben, és jelzi, hogy a Széchényiek környezetét nem, vagy alig érintette meg a XVIII. századi nagy szellemi átalakulás, a felvilágosodás és az új életszemlélet. Szülei az ifjú Ferenc grófot minden bizonnyal katonai vagy gazdálkodói pályára szánták. Tanulmányait a soproni és nagyszombati jezsuitáknál végezte. 1769-ben azonban édesapja elhunyt, és az özvegy úgy döntött, hogy Ferenc fia folytasson magasabb tanulmányokat, mégpedig Bécsben, az akkor már híres Teréziánumban. A Mária Terézia által alapított kollégium a birodalom vezető tisztségeire készítette fel az arisztokrata ifjakat. A döntés meghatározta Széchényi Ferenc egész életét. A kollégium az akkor legújabb tudományos ismereteket közvetítette a felvilágosodás szellemében. Nemcsak a modern európai nyelveket oktatták, hanem statisztikát, nemzeti jogot, államtant, gazdaságtant is tanultak a növendékek. Széles körű műveltséget, európai látókört nyújtott a kollégium, a végzettek előtt nyitva állt az út a birodalom bármely tisztségére. Széchényi itt találkozott először jelentős könyvtárral - mellesleg Michael Denis könyvtári előadásokat is tartott a Teréziánumban -, feltehetően ez az élmény is döntő volt későbbi életútjában. Tanulmányai végeztével megkezdte közszolgálatát. A kőszegi kerületi tábla bírája lett, majd II. József uralkodása alatt gyorsan emelkedett a hivatali ranglétrán. Jozefinista volt szívvel-lélekkel, teljesen azonosult a reformer uralkodó törekvéseivel. 1783-ban Horvát- Szlavónország báni helytartója, 1785-ben a pécsi kerület királyi biztosa. Egy bizonyos ponton azonban megállt. Amikor rádöbbent, hogy II. József reformjai Magyarország beolvasztását jelentik a birodalomba, nem tudta tovább képviselni az uralkodó politikáját. 1786-ban lemondott minden

tisztségéről és visszavonult a közélettől.

De magánemberként sem tétlenkedett. Érdeklődése, hajlamai a kulturális kérdések felé fordították figyelmét. A kor íróit, tudósait jól ismerte korábbról, többekkel a szabadkőművesek között került kapcsolatba. Rendszeressé tette találkozásait ezzel a körrel, könyveik kiadásához anyagi támogatást nyújtott. 1787-ben nagy európai útra indult, a művelődési intézményeket, elsősorban a könyvtárakat tanulmányozta. Hazatérve a teendőkön kezdett töprengeni. Felismerte, hogy a hazai irodalmi és tudományos életnek nincs intézményi háttere. Az egyház, amely korábban századokon keresztül természetes keretét nyújtotta a művelődés megannyi területének, az elvilágiasodó tudománynak már nem lehetett intézményes gondozója. De az államhatalom sem törődött a művelődéssel, kivéve az oktatásügyet. Tudományos intézetek, társaságok, könyvtárak, folyóiratok azonban nem voltak. Hogy a hazai szellemi élet megújulhasson, ezeket a hiányzó intézményeket kell megteremteni - jutott a végkövetkeztetésre.

Széchényi nem volt könnyen és gyorsan döntő személyiség, évekig kereste a leginkább megfelelő megoldást, amelylyel szolgálni tudná nemzetét. A könyvtáralapítás gondolata állt hozzá legközelebb, az írók és tudósok is ennek látták leginkább hiányát. II. József halála után egy időre visszatért a közéletbe is, részt vett az országgyűlés munkájában. A francia forradalom hatására megindult Martinovics-féle mozgalom felszámolását követően azonban ismét visszavonult a politikai életből. A perben környezetéből sokakat letartóztattak. Korábbi titkárát, Hajnóczy Józseféi kivégezték, Kazinczyt, Batsányit súlyos fogságra ítélték. Magát Széchényit is figyelmeztették: jó lesz, ha felhagy a „freimaurerkedés”-sei. A beszűkülő lehetőségek között energiáját nagy művére, a könyvtáralapításra fordította. 1802-ben az uralkodóhoz benyújtott folyamodványában felajánlotta a nemzetnek könyvtárát és éremgyűjteményét. I. Ferenc november 26-án hagyta jóvá az alapító okiratot, ezzel megszületett az ország egyik legfontosabb kulturális intézménye, a Széchényi Országos Magyar Könyvtár, mely az alapító akaratának megfelelően gyűjti a magyar és magyar vonatkozású nyomtatványokat, kéziratokat. Néhány évvel később, 1808-ban József nádor kezdeményezésére megalakult a Magyar Nemzeti Múzeum, és a könyvtár annak egyik tára, gyűjteménye lett. Széchényi Ferenc a múzeumot csak közvetetten alapította, az ő nevéhez a könyvtár létesítése kapcsolódik, amely azután alapja lett a később megszervezett múzeumnak.

Az új század elején ismét vállalt közhivatalokat, a hétszemélyes tábla elnöke, helyettes országbíró lett, de 1811-ben végleg lemondott tisztségeiről. Hátralévő éveit birtokának és az általa alapított könyvtárnak szentelte, 1818-ban soproni, mintegy 10 000 kötetes bibliotékáját ajándékozta a gyűjteménynek.

Széchényi Ferenc szorgalmas és áldozatos életének 1820. december 13-án Bécsben vetett véget a halál. István fia a megáradt és jeges Dunán nem tudott átkelni, így nem lehetett ott a temetésen, de apja szellemében jegyezte fel ekkor naplójában: „egyévi jövedelmemet fordítom rá, ha Buda és Pest között híd épül. ” Megérkezve Bécsbe, már csak röviden írt: „Meghalt, eltemették, befalazták, s nemsokára elfelejtik. ” Ez utóbbi feltételezését szerencsére megcáfolta a nemzet: ameddig lesz magyar irodalom, írásbeliség, nevére emlékezni fog a magyarság, bárhova is vetette a

SOrS POGÁNY GYÖRGY I 63