Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
A Szabadkai utca az árvíz idején tottak az árvíz sújtotta város javára. A segítséget nyújtó városokra emlékeztetnek Szegeden még ma is a róluk elnevezett körutak. A tragédia láttán már nem lehetett szó nélkül elmenni a felelősség kérdése mellett. Hogyan történhetett, hogy bár már 1846 óta folytak a Tiszán a folyószabályozási és ármentési munkák, még 33 év múltán is a folyó bizonyult erősebbnek az embernél. A Tisza Kálmán vezette kormány - a szegedi és az ellenzéki képviselők nyomására - külföldi szakértőket kért fel az árvíz okainak pártatlan kivizsgálására. A külföldi szakértők vizsgálatuk eredményeinek összefoglalásában hiányolták az árvízvédelmi munkák felsőbb állami irányítását, ellenőrzését, és a kivitelezés során elkövetett műszaki hibák sorozatára mutattak rá. Mindezzel a közvélemény és az ármentesítésre alakult Tiszavölgyi Társulat is egyetértett. Ők azonban azzal is tisztában voltak, hogy a problémák hátterében az állt, hogy a vízügyi politika különválasztotta a folyószabályozás és az ármentesítés feladatait. Az előbbit állami feladattá tette, ám az állam nem fordított rá kellő figyelmet. Az utóbbinak elvégzésére helyi társulatok alakítását írta elő. Ezekben az árvízvédelem nemegyszer a helyi érdekeknek rendelődött alá, így például Szegednél is nem annyira a város, mint a tőle északra fekvő Pallavicinibirtokok érdekeit szolgálta ki -, a műszaki megoldások tö-Rókusváros, az átszakadt gát környéke Vízben áll a Sáncpart LETZTER ÉS LAUSCHER FELVÉTELEI59
