Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-07-01 / 7. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

AZ 1879-ES KATASZTRÓFA DOKUMENTUMAI

A szegedi

árvíz

54

1879. március 12-én hajnalban addigi történetének legpusztítóbb árvize zúdult Szeged városára.

A katasztrófa nem érte váratlanul és felkészületlenül az alföldi nagy mezővárost, hiszen már az előző év decemberében magas volt a Tisza vízállása, az ezt követő havazások és esőzések pedig tovább emelték a vízszintet. Ekkor már egy hónapja folyt a reménytelen védekezés a Szeged körüli gátakon. A védekezést az tette reménytelenné, hogy a Tisza felső és középső vidéke már szabályozva volt, ezen a területen gyorsan vonult keresztül az ár. Szegednél azonban, ahová még nem értek el a szabályozási munkák, szétáradt a víz. Március első napjaiban folyamatosan érkeztek a hírek a környező települések: Tápé, Algyő és Dorozsma pusztulásáról.

Március 11-ről 12-re virradó éjjel erős szélvihar tört ki, a szél és a víz egyszerre zúdult Szegedre. Az óriási víztömeg végighömpölygött Rókus városrészen, Felsővároson, Belvároson és Alsóvároson. A nagyobbrészt vályogból épült házak fala átázott, és a házak sorra összeomlottak a tetőzet síílya alatt. A város 6350 épületéből 6000 megsemmisült. Csak néhány erős tégla- és kő-A Tisza-part az árvíz napjaiban KLÖSZ GYÖRGY FELVÉTELEI