Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
1 Repülőtéri Igazgatóság pedig annak lehetőségét fontolgatja, hogy ne csak légikikötő épüljön Kiskunlacháza térségében, hanem egy nagy, komplex kereskedelmi, légi áruszállítási bázis, mely vonzaná a vállalkozókat, és Európa keleti térségének egyik - talán első - központjává válhatna. Ehhez már találtak korrekt, tőkeerős külföldi partnereket. A 15-20 éves fejlesztés átlagosan 6-8 ezer embernek biztosíthatna munkaalkalmat. A repülőtér pedig mint légi közlekedési csomópont, 5 ezer szakembernek adhatna munkát. Azok az európai repülőterek - Frankfurt, München, A sokat szenvedett Közép-Kelet-Európa egyik szörnyű történelmi élménye az, hogy a fájdalmakat évtizedekre a lélek legmélyebb zugaiba kellett száműzni. A második világháborúban a Szovjetunióban elesettek és eltűntek listáját az Új Magyarország szerdai és szombati számai közük - történelmi mulasztást korrigálva. A lap az egyetemes magyarság gondjainak tudósításáért is sokat tesz Horizont című rovatában. A gyerekeknek készülő Bóbita oldalon pedig végre egymás mellett szerepelhetnek a felvidéki, erdélyi, kárpátaljai és vajdasági iskolások. Ez a szellemi együttlét sem fájdalommentes - hiszen az anyaországban és a kisebbségben élő gyerekek élményvilága bizony öszszehasonlíthatatlanul különbözik. A lap pályázatot hirdetett, amelyen életük legszomorúbb vagy legvidámabb élményét kellett megírniuk a jelentkezőknek. Amsterdam vagy Birmingham -, amelyek az elmúlt 15-20 évben nagyobb szabású fejlesztéseket valósítottak meg, óriási kereskedelmi, áruszállítási pezsgést indítottak el a vonzáskörzetükben. Ez kellene hát az Európaszerte zöldség-, gyümölcs- és virágtermesztéséről híres térségnek is. A tervek megvalósítása már jó úton halad, megkezdődtek a zaj mérési munkálatok is. így ha minden igaz, Kiskunlacháza 1996-tól Budapest hármas termináljaként kapcsolódhat be a polgári légi közlekedés vérkeringésébe. Egy marosvásárhelyi kislány dolgozatát teljes egészében idézzük, hogy olvasóink is láthassák, mi a legszomorúbb élménye a huszadik század végén annak az erdélyi gyereknek, akinek szüleit román vidékre telepítette a ceausescui önkény, és amikor végre visszatérhetnek szülőföldjükre, a forradalomnak hazudott romániai „változások” után a magyarellenes marosvásárhelyi pogrom sodrába kerülnek: Egy este o ment el Akkor születtem, amikor a banán felkötözve állt a konyhában, várva, hogy zöldüljön. Hároméves lehettem, mikor kezdődtek a bajok. A rádió és a televízió állandó jelleggel sugározta és reklámozta, hogy mi a helyes táplálkozás lényege: zöldség, gyümölcs s főként hús nélküli étel, mert ugye, a koleszterin... Anyukám kint a konyhában törte a fejét, hogy mit főzzön, s én futottam hozzá:- Gyere! Most kezdődik a program: „Mit szabad enni és mit nem?” Anyu a kedvenc ételemet főzte délre: krumpli - pürét fasírttal. A húst nagyon szeretem. Az ebéd ízletes, finom volt, csak mikor anya megkérdezte, hogy jó volt-e, én visszakérdeztem:- Hát a hús hol volt belőle? Elsírta magát, és azt mondta, hogy ezt a receptet most tanulta. Lassacskán megtanultunk bécsi szeletet és flekként - felvágottból készíteni és fogyasztani. Ennél rosszabb volt a kishúgom esete; amikor négy hónapos lett, a doktor néni azt mondta, hogy csirkét is szabadna Az újvidéki lapban Mirnics Károly a szerb nacionalizmusról ezt írja: Évtizedekig más sem volt tapasztalható a politikai és közéletben, mint a végtelenül pökhendi és fennhéjázó, nagyképű és nagyszájú, önhitt és beképzelt, dicsekvő és másokat lekicsinylő, becsmérlő, dölyfös és kevély magatartás. Ez tapasztalható ma is, amikor azt állítják, hogy Európa és az egész világ „kínozza és gyötri” Szerbiát; a világ „szerbgyűlölő”. Mindenki hazudik és csal, csak a szerb mond igazat; a világ „összeesküdött” Szerbia ellen és hasonló, ehhez fogható agy ficamok. A német „herrenvolk” volt. A szerb nép a „mennyek kiválasztott népe” lett. Ezt a szerb művészek és írók komolyan hangoztatták több éven keresztül, és ma is ezt tálalják a népüknek. A nép még elhiszi. S a ennie... De csirkét lehetetlen volt szerezni. Apu fogorvos volt, és itt Erdélyben nem kapott állást. Kiköltöztünk Moldvába. Nagyon szép helyen laktunk, sok barátnőm volt ott. Aztán tovább mentünk Kovászna megyébe, ahol öt évig éltünk. Soha nem jutott eszünkbe, hogy elhagyjuk az országot, miután végre újra hazakerültünk. Apa a Moldvában eltöltött estéket azzal kerekítette ki. hogy megtanított A rany János Családi Kör című versére. Mindig azt mondta: „Gyáva ember, aki elmegy.” S aztán egy este ő ment el. Agyonütötték itt a szülőföldjén, s azóta itt élünk anyuval; hárman, békességben és szeretetben. SZENTMÁRTONI ORSOLYA, MAROSVÁSÁRHELY kiválasztott népnek a katonasága szabadon garázdálkodhat. Áldást és bűnbocsánatot fog kapni minden gaztette ellenére. Szabadon gyilkolhat, rabolhat és rombolhat. Az Istenen kívül senkinek sem tartozik felelősséggel. Az Egyesült Nemzetek Szervezete válságkezelő szakértői nemrégiben a teljes felelősségtudat súlya alatt nyilatkoztak. Arról beszéltek, hogy amióta, a második világháború befejezése óta, járják a világ háborús tűzfészkeit és hadszíntereit, ilyen kegyetlen, minden vonatkozásában embertelen háborút még nem láttak. Ennek a ténymegállapításnak tudományos jelentősége van. Egyszer, ha majd ez a háború befejeződik, ezen a ténymegállapításon a legkomolyabban el kell gondolkodni. Végig kell kísérni a genézisét. Hogyan történhetett meg mindez? Milyen események ötvenéves láncolatából, folyamatából következik ez az etnikai gyűlölet és kegyetlenség? Egyrészt a legszenvedélyesebb etnikai gyűlölet, a legfékevesztettebb, a legeszeveszettebb indulat a másik etnikumhoz tartozó iránt, másrészt a teljes érzelemvilág hiánya, a kiégett érzések sötét éjszakája, minden együttérzés és részvét hiánya nemcsak az etnikai „ellenség”, de a saját nép iránt is. A lelkesedés teljes hiánya és mégis a legkegyetlenebb harci elszántság. Ez egy új jelenség. Valami egészen különös, a saját emberi és társadalmi értékeitől is elfordult hozzáállással, magatartással és viselkedéssel szembesülünk. Nem lett volna szabad egy szöget sem megsemmisíteni, mert azt is Szerbia népének kell megtérítenie. Mindent meg kell téríteni, ami nem a miénk. Ami nem a miénk, az más államnak a tulajdona vagy magántulajdon. Csupán arról van szó, hogy Szerbia jogászai és politikusai nem tudnak kellő gyorsasággal gondolkodni. Ez a háború azért kezdődött és még mindig azért tart. hogy minden szerb egy államban éljen, és Szerbia megtartsa az asszimiláció jogát előbb a nemzeti kisebbségei, később a többi délszláv kis nép fölött. Szerbia ezt a balkáni és ilyen katonai célok által vezérelt háborút elvesztette. Szerbia ebbe nem fog belenyugodni. Ez a háború még nem fejeződött be. Máris tisztán láthatók az ideológiai és katonai jelei annak, hogyan készítik elő az új háborút. Hogy arra mikor fog sor kerülni? Ha ezt a háborút be kell fejezni, mert a nemzetközi közvélemény ezt ki fogja erőszakolni, úgy tíz vagy húsz év múlva új háborút fognak kezdeni. Azt megnyerhetik-e? A fáj évadja MlfflRIIKÍIÍ Lehet-e háborút nyerni?M acyarSió
