Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
HAZAI KÖRKÉP SZENTENDREI BÉKE Mindenhez közel Ha él egy város, ha lelke van, úgy manapság nehéz az élete. Az a baja, mint a szép nőknek: mindenki szeretné megtapasztalni szépségét, s közben bemocskolja, megalázza, szeretetlenségbe, frigiditásba taszítja. Az ilyen asszony aztán megkeseredik, a közeledéstől eltáncol, szépségét - melyet igazán az imádó tekintetek özöne fényesített föl - akár önmaga is képes elhervasztani. Szentendre szívós szépaszszony. Noha aggasztóan közel van mindenhez, elsősorban Budapesthez, a Dunakanyarhoz, a pilisi hegyekhez, mégis megőrizte önmagát. Térségei továbbra is rakoncátlanok, sikátorai közel kényszerítik egymáshoz az embereket, dombjaira nem visz felvonó, oda föl kell mászni, templomai sokfélék, de hitet sugárzók, házai nem a girbegurba utcák mentén helyezkednek el, de maguk teremtik meg az utazók lehetőségét a közlekedésre, a találkozásra. E házak reményes színekben tündökölnek, cserepeikre zúghat napfény vagy eső, felülről nézve bonthatatlanok. A várost lehet látni, nézni; szemérmetlenül megmutatja intim részeit is, az ember mégis szívesen bujkál benne, keresve azt a helyet, mely csak az övé, s azé, aki vele van. Szentendre lehetne akár a szerelmesek városa is, a különleges klíma - a mediterrán égbolt tüze - is hajlamossá teszi erre. Korábban Szentendre a festőké volt, aztán ellepték a zenészek, a táncosok, a ripacsok különféle nációi. Szentendre befogadta őket, mert Szentendre barátságos. Itt élhettek és temetkezhettek a szerbek, a görög és zsidó kereskedők, a magyar úriasszonyok, ide ki lehetett kocsikázni anélkül, hogy elfáradt volna bele a pesti utazó. Mi a veszélyes ebben? Csak az, hogy Szentendrén túl ott van Leányfalu, még tovább Visegrád, Esztergom. Szentendrén dúl az átmenő forgalom. Aki Budapestről a Dunakanyarba indul, kénytelen átrohanni az aprócska városon. Szentendre olyan kicsi, törékeny, hogy nem tart tíz percig se, míg átautókázunk rajta. S ez egyben szerencséje is. Mert olyan út vezet át rajta, mely lényegében megkerüli a dombos várost, szinte észrevétlenül. Van egy érinthetetlen része, ahol az autóknak semmi keresnivalójuk. Ide csak erős láb, erős szív és erős pénztárca kell. Ha már itt tartunk, el kell, el kéne mondanom, hogy Szentendre igazi kereskedőváros. Mindent lehet benne kapni. Hallani olyan úriemberekről, akik még apróbb bútoraikat is innen hozatják, akik már rájöttek, hogy a sokféle galéria és műkereskedés közt nemcsak falra való képek sokasága lelhető föl, de mindaz, ami a képek köré, a földre, a parkettra, a szőnyegpadlóra illik. És a sok színes ruha! Itt nyíltak meg több mint egy évtizede az első magyar butikok. Pestről idáig rohantak a nők, ha nemcsak szépek és elegánsak, de érdekesek is akartak
