Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-07-01 / 7. szám
mmmummmmmmmmm Részvétele tehát nem egyértelműen elítélendő. Valóban jó lenne, ha sem a Polgári Párt. sem a választók (értem ezalatt a felvidéki magyarság egészét) nem valamiféle vereségként élnék meg a párt szereplését ezen a választáson. Nem volt vereség - tudatosan vállaltak egy szerepet, azt eljátszották. Ha ebbe a játékba még az „önkritika" is belefért volna, akkor egységesen léphetett volna fel a magyarság a választáson. Valamit mégis eljátszottak a felvidéki pártok? Tűnődhetünk. A játék tovább folyik. De kikristályosodott egy képlet: a védekező helyzetben lévő nemzetiségek nem képviselhetnek támadó, veszélyes nacionalizmust - csupán a többségi provokátorok szemében. A védekező kisebbség csak élni akar. És a többségiek közül is mind többen akadnak, akik közönségesen, csak élni akarnak. Számukra már az sem baj, ha: együtt. Magyarországon választási hadjáratok helyett az úgynevezett „médiaháború” tartja izgalomban a közéletet. A miniszterelnök a rádió elnökének leváltását kérte, a köztársasági elnök azonban nem szentesítette aláírásával a félmondást. Az ügyben alkotmánybírósági döntés született, ezt is értelmezik, vitatják a „felek”. Úgy véljük, mindez természetes, a demokrácia velejárója. A játékszabályok tisztázásának folyamata ez - sem több, sem kevesebb. A médiumok lényege azonban sokkal mélyebben rejlik. Az egyetemes magyar nyilvánosság megteremtése a történelmi tét: hogy a Kárpát-medence magyarsága végre megismerhesse önmagát. Rádió, tévé, újság eljuttathassa az információkat a közösség minden tagjához, éljen az Kassán, Kolozsvárott vagy Budapesten. Ennek a folyamatnak a legelején tartunk. A magyarországi „elnökök vitája" ehhez képest csak apró epizód. DALI ENDRE A MAGYAROK VILÁGLAPJA Ahogy előző számunkban hírül adtuk, a Külügyminisztérium kollégiumi termében megalakult Collegium Pro Communitate néven az a szakbizottság, amely elsőrendű kötelességének tekinti szakvéleményével támogatni a minisztériumot abban, hogy minél hatékonyabb, színesebb és szakszerűbb legyen a külföld tájékoztatása. Magyarország esetében ennek a „külföld” szónak - sajnos - nagyon összetett a jelentése. Nemcsak „másokra”, „idegenekre”, „más nyelven beszélő nemzetekre vagy országokra” vonatkozik, hanem „más országok honpolgáraira” is, akik ettől még lehetnek éppolyan magyarok, mint az ország határain belül élők. A Külügyminisztérium, amikor ezt a szakbizottságot létrehozta nem utolsósorban rájuk gondolt: azokra a „külföldi magyarokra”, akiket az elmúlt negyven évben szinte leírtak, akikkel alig törődtek, hisz jó részük kényelmetlen volt, ha nem éppen ellenségnek tekintették. S mondhatjuk azt is, hogy joggal. Csakhogy ők nem Magyarország, a magyar nép ellenségei voltak, hanem azé a politikai rendszeré, amely igen gyakran és nyilvánvalóan elárulta az ország érdekeit. Legnyilvánvalóbban azzal a magatartásával, ahogy a külföldön élő magyarokkal bánt, ahogy és amilyen mértékben idegeneknek tekintette őket. A régi Magyar Hírek a kemény diktatúra éveiben - tudjuk - ennek az ideológiának volt kétes hitelű hirdetője; az Új Magyar Hírek viszont többszöri nekifutással egészen más, új szerepet vállalt, és igyekezett megfelelni címének. Arra törekedett, hogy valóban a magyarok világlapjává váljék. Olyan újsággá, amely egyrészt folyamatosan beszámol a hazai demokratikus változásokról, a gazdaság, a kultúra eseményeiről, másrészt bemutatja a szétszóratásban élő magyarság sorsának alakulását, mindennapjaikat és munkájukat. Az Új Magyar Hírek, a Magyarok Világlapja ennek szellemében a magyar-magyar párbeszéd orgánuma, rajta keresztül válthat szót, cserélhet eszmét az erdélyi magyar az Amerikában élővel, a pozsonyi az újvidékivel, s így szolgálja minden vallási, politikai és filozófiai elfogultságokon felülemelkedve a tizenhatmilliós, szétszórt, mégis egyetemes magyarság ügyét. Programot a történelem kínál, a feladatokat is ő osztja, mi pedig, ha meghalljuk és megértjük szavát, több-kevesebb sikerrel teljesítjük. Az Új Magyar Hírek, a Magyarok Világlapja ennek a történelmi kihívásnak igyekszik megfelelni, s ennek az eszmének szolgája újságunk valamennyi munkatársa, beleértve saját személyemet is. ALBERT GÁBOR
