Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

olcsó, egyre több magyar pénz kerül tehát forgalom­ba, s a szűkös árukészletből mind több vándorol át az anyaországba, amit itt nem sajnálna senki, de hát üres marad a helye. Privát autó­sok tankolni már csak fo­rintért tudnak, persze zug­ban. A benzinkutaknál he­tekig nincs egy deci üzem­anyag sem, ha meg nagy rit­kán kapható, húsz-harminc órákat kell sorban állni ér­te... (Különben nincs ele­gendő benzinje az állami szektornak sem, a városi autóbuszok alig közleked­nek.) Elvágva az anyaországtól Talán kissé hosszadalma­­san is időztem az anyagi gondoknál, de úgy vélem, részletezésük szükséges volt ahhoz, hogy az olvasó meg­értse a lényeget. Most azon­ban már ideje áttérni egy másik nagy gondunkra: bár az utóbbi idők jelentős vív­mányokat hoztak számunk­ra több vonatkozásban (így az anyanyelvi oktatás fejlő­dése terén), egyre jobban nyomaszt bennünket az anyaországgal való kapcso­lattartás katasztrofális meg­nehezülése, szinte lehetet­lenné válása. Kimondom nyíltan: a ha­tárok átjárhatósága, spiritu­­alizálása, amelyről gyakran szó esik s amire állítólag az ukrán állam is törekszik - ez csupán hiszékeny embe­reknek szóló mese. Még mindig érvényben van itt, Ukrajnában is a rossz emlé­kezetű Pavlov egykori szov­jet miniszterelnök egyik leg­ellenszenvesebb intézkedé­se, amelynek értelmében egy-egy útlevélért ezer ru­belt kell a kiállításkor fizet­ni, ez öt utazásra érvényes, de minden határátlépéskor ez újabb 40-40 rubellel tol­dandó meg. Szerényebb jö­vedelműek számára megfi­zethetetlen összeg! Vasúti jegy magyarországi utazás­ra csak kemény valutáért váltható, a retúrjegy ára Csaptól Budapestig 44 dol­lár, egy dollár pedig a feke­tepiacon (csak ott szerezhe­tő be) 120-130 rubelért (ku­ponért) vásárolható. (Kü­lönben hivatalos árfolyama is e körül mozog.) Egy bu­dapesti út ára tehát egybe­véve az útlevélért, a határát­lépésért és a jegyekért fize­tett összeget meghaladja a hétezer rubelt! Az átlagpol­gár számára csillagászati szám. A sztálini időkben politi­kai okokból nem lehetett Magyarországra utazni. Most ez financiális problé­mák miatt vált gyakorlati­lag lehetetlenné. De hát an­nak, aki ilyen módon el van vágva anyaországától, otta­ni rokonaitól, barátaitól - nem mindegy-e? (Megjegy­zendő, hogy az üzér, a csempész viszont könnyen leteszi az útlevélért és a je­gyért ezt az összeget is; megengedheti magának. Neki megéri.) A legsötétebb sztálini idők szintjén van szellemi FOTÓ: MARKOVICS MÁTYÁS Idősebb ungvári hölgy meditál a kirakott szalonna, kolbász és sajt előtt. Vegyen belőle, ne vegyen? Egyik sincs a pénztárcájához mérve. A legvalószínűbb, hogy vásárlás nélkül távozik a boltból kapcsolattartásunk is. Ak­kor ugyanis ismét csak poli­tikai okokból nem jött be egyetlen magyarországi lap, folyóirat vagy könyv sem. Ma gazdaságiakból. Az egyébként talán természetes is, hogy a magyar fél sajtó­termékeit az értéktelen ru­belért nem adja. Itt nyilván az ukrán kormánynak kelle­ne lépni, valutát szerezni megvásárlásukhoz, behoza­talukhoz, kielégítve így a köztársaság magyar nemze­tiségű állampolgárainak igényeit, lehetővé téve be­kapcsolódásukat az anyaor­szág szellemi életébe. Csak­hogy Kijev a kisujját sem mozdítja ezért. Annál sű­rűbben deklarálja, hogy a nemzetiségeket az ország­ban minden jog megilleti, és hogy a kárpátaljai ma­gyarok, ugye, az Ukrajna és Magyarország közt fönnál­ló szívélyes viszony szelle­mében ... (Zárójelben megjegyzem: agonizál helyi magyar napi­lapunk, a Kárpáti Igaz Szó is. A pártállam megszűnté­vel eddigi dotációját elvesz­tette, most kap bizonyos tá-

Next

/
Thumbnails
Contents