Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
Hétfalusi csángó leányviselet sítás pedig ott is mágnesként szívta el a földjüket vesztett embereket. A barcasági falvak lakosságának épkézláb része bejáró, ingázó lett, ahogy román szóval mondják: navétázik. Ami nem is jelent különösebb fáradságot, hiszen a hétfalusiak legföljebb 15-20 km távolságban élnek Brassótól, az itteni építkezés, a traktorgyár s más üzemek viszonylag kedvező megélhetést nyújtottak számukra A tatrangi boricatánc s élvezhették a városok viszonylag jobb ellátásának előnyeit. Odahaza a földdel már csak az asszonyok és az öregek foglalkoztak. Ebből a helyzetből bizony meglehetősen kilátástalannak tűnik a hétfalusi gazdakörök föld-visszaigénylési akciója. Ám a városi munkalehetőségek megcsappanása rászorítja az embereket, hogy ismét a földből próbáljanak megélni. A Zajzoni Rab István helyi születésű költő nevét viselő gimnázium fenntartására alapítványt hoztak létre, a gazdakörök jogi tanácsadást nyújtanak, géphasznosítási szövetkezetét szerveznek. Egy szó, mint száz: a hétfalusi csángók igazodnak ahhoz a mondásukhoz, miszerint: „Viharban a fák is egymásba kapaszkodnak.” HALÁSZ PÉTER 35
