Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

Ácsolt kapu, Pürkerec

lyozásával így „csúfolják” a székelyek a hétfalusi csángókat az övékétől eltérő beszédjükért. S valóban a főként székely eredetű hétfalusi csángókat többféle népi hatás érte az évszázadok során. Elsősorban a szászok hatottak rájuk, újabban pedig a románok. A szász hatás a valláson kívül elsősorban az építkezésben, a festett bútorok motívumaiban és a viselet néhány elemében mutatkozik meg. A románok nagyobbrészt a XIX. század során költöztek a csángó falvakba, főként a Havasalföldről. Mutatja ezt, hogy vallásuk nem görög katolikus, mely hitre a XVIII. század vége felé tértek át az erdélyi románok, hanem görögkeleti.

Az idegen hatások mellett erőteljesen hatott rájuk a székelységgel való rendszeres érintkezés is. Mivel pedig kulturális sajátosságaik jól elhatárolták őket más magyar népcsoportoktól is, létrejött körükben egy jellegzetes csángó identitás. Tetten érhető ez néhány olyan mondókában, melyből kitetszik, hogy a tréfás kötekedés szintjén ugyan, de többre tartják magukat a székelyeknél: „Csíki, / Bocskorát elcsípi!” Vagy: „Háromszéki, / Ne higgy néki!” Több más népcsoportunkkal szemben a hétfalusiak körében nem lekicsinylő a csángó megjelölés, öntudatosan vállalják csángóságukat. Mutatja ezt, hogy a két világháború között kiadott magyar nyelvű hétfalusi evangélikus egyházi kiadványok a Csángó kalendárium nevet viselték. Csángó mivoltuk vállalása azonban soha, egyetlen percre sem feledteti velük magyarságukat.

A zord éghajlat és a kevés föld lehetetlenné tette, hogy a lakosság kizárólag mezőgazdaságból éljen. A