Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
tézi Rend tagjai közé fogadta, a Magyar Mérnökök és Építészek Világszövetsége elnökéül választotta. Magyarországon viszont sokáig a hírhedt „tiltólistán” tartották, mint olyasvalakit, aki aláaknázza a magyarromán „megbékélést”, az „internacionalista barátságot”. Ha hazajön, át kell adjuk a románoknak - figyelmeztették kommunista barátai. A román titkosszolgálat meg állítólag vérdíjat tűzött ki a fejére. A román rádió külföldi adásai revizionista banditának nevezték. 1977-ben merényletet kíséreltek meg ellene. Egy Volkswagen mikrobusszal kilenc géppisztolyos tört be a jól őrzött gyárba. Fizetési nap volt, de nem a pénzt keresték, azt kérdezték, merre van a főnök. James Bond-filmbe illő jelenetek következtek. Az irodaépület ajtaja zárva volt, géppisztolysorozatokkal próbálták szétlőni. Lekaszaboltak egy munkást, egy rendőrt, s tűzharcba keveredtek a helikopteren nagy sietve érkező alakulatokkal is. A támadók vagy elestek, vagy napokon belül halva találták őket. A kérdőjel rengeteg ma is. Egy biztos. Az akció megtörtént. A gyáros házában az erdélyi címerrel díszített vaskaput belül vastag páncél borítja, és egész sor különleges riasztó- és zárrendszer biztosítja. A hálószobában, az ágy alatt, gránátvetésre is alkalmas puska. Zolcsák zsebében állandóan revolver. A romániai harag nyilvánvaló oka, hogy az erdélyi kérdésben Zolcsák álláspontja egyértelmű és kérlelhetetlen:- Azért küzdünk, hogy a Kárpát-medencében minden magyar egy szabad hazában élhessen. Otthon nagyon sokan félnek szembenézni a realitásokkal. A térségben manapság, hogy úgy mondjam, mindenki elrenAz egyik szerelőcsarnokban dezi a dolgait, a románok Moldováért például a legnagyobb politikai kockázatot is vállalják. Közben egy sor magyar államférfi nyilatkozatokban garantálja Románia határait. Zolcsák szerint az itthoni politikai rendszerváltással lejárt a türelmi idő, s véget kell vetni a „langyos magatartásnak”.- Ha a hazai kormány évente 10 millió dollárt az erdélyi magyarság jogainak hirdetésére költené, öt éven belül békésen ajánlanák fel a megoldást. Igenis, világgá kell kürtölni, állandóan napirenden kell tartani, mit tesznek ott velünk. A következetes és radikális nézetek kétségkívül népszerűek. Ez a népszerűség fejeződött ki abban is, hogy a Magyarok Világszövetségének egyébként félig sikeredett tisztújító közgyűlésén Zolcsák a legtöbb szavazatot kapta az emigrációs magyarság köréből az elnökségi választás során. (Persze, ide is jutott cseppnyi üröm: egy kárpátaljai vezető tette szóvá, miként élvezhet vele azonos jogokat „egy indián falu jövevénye”. „Megígértem, hogy a világkongreszszusra hozok neki egy békepipát.”) Sokan Zolcsák Istvánt tartják a magyarság élő lelkiismeretének. (A ’80-as évek végén magas kitüntetést kap Budapestről: „Az elnyomott magyarság védelmében végzett munkájáért” a reformkommunisták adományozzák, de már az új vezetés adja át.) Sokan viszont - köztük még prominens, meggyalázott erdélyi magyar politikusok is - veszélyesnek minősítik akcióit. Egy azonban biztos, s ezt mondtam az 1989-ben készült Zolcsák-portréfilm háttérvitájában (amely filmet a magyar tévé 1992-ben nem engedte bemutatni és ezért egy kábeladásba szorult): az elmúlt sok esztendő során eddig egyetlen kormányzati kezdeményezés sem bizonyult igazán eredményesnek annak érdekében, hogy az erdélyi és a moldvai magyarság számára megteremtődjenek a normális emberi lét feltételei. Ilyen körülmények között pedig Zolcsák kitartása, ültető munkája az odafigyelésen túl tiszteletet is parancsol. HALÁSZ GYÖRGY
