Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

HAZAI KORKÉP Tihany! De sokat írtak már erről a .S S félszigetről, írók is, írogatok is, s mégis olyan keveset írtak erről mind az írók, mind az írogatok. Ha az olvasó lelkében évek múlva visszacsillámlik az emlékezet: nem lát belőle egyebet, csak a kecskekör­möt, a visszhangot, a reme­telakást s a barátok temp­lomát. Német volna, cseh volna, olasz volna: száz könyv, száz ábrázolat volna róla, ezer példányban. De hát csupán magyar szépség: minek róla sokat tudni? Aki ott lakik: annak még csak nem is szépség. Hiszen min­dennap látja. Aki pedig nem ott lakik: annak szá­mára még nincs fölfedezve. Csak a kecskeköröm, a visszhang, a barátok temp­loma.” Több mint száz esztendő telt el azóta, hogy Eötvös Károly Balatoni utazás cí­mű útirajzában papírra ve­tette ezeket a rezignált soro­kat. Azóta csaknem minden megváltozott. Tihany, a Ba­laton gyöngyszeme közis­mert és közkedvelt turista­A Kazekashá/ határain háromnyelvű a felirat Színes képünkön: székely árusok hosszú sora vezet az apátsági templomhoz attrakcióvá vált, a szezon­ban nyaralók tízezrei özön­­lik el a félszigetet. A hatal­mas forgalom olykor nagy tehertételt jelent az őslakos­ságnak, mégsem panasz­kodnak, hiszen bevételük döntő hányadát az idegen­­forgalomból szerzik. Propa­gandakiadványokból sincs hiány, így aztán Tihany messze földön híres, a nyári kavalkádban az amerikai vagy japán vendégek sem ritkák. Az Eötvös Károly által felsorolt négy nevezetesség közül csupán egy maradt meg a régi formájában, az apátsági templom, melyet I. Endre királyunk alapított uralkodásának nyolcadik évében, azaz 1055-ben. A templomhoz birtokot is adományozott a bencések­nek. Az alapítólevél napja­inkig fennmaradt, és a ma­gyarság egyik legfontosabb nyelvemléke. Szövege latin ugyan, de számos magyar szó Árpád-kori alakját meg­őrizte. A barátok birtoka több tagban elszórva he­lyezkedett el, így pontosan körül kellett írni a határait. A határpontot egy fa, egy kút, egy bokor jelentette. Csupán ezek szerepelnek a szövegben magyarul. Itt az első nyoma a Sümeg, a Tol­na, a Balaton, a Tihany helyneveknek. Először lát­hatjuk írásban olyan szava­inkat, mint a kert, a hely, a sziget, a leány, a bálvány, a mező. A bonyolultabb szó­­összetétel sem ritka: szilkút, köves kút, szék vize, kőris töve, három fertő, fekete homok. És itt szerepel az el­ső hosszabb magyar szór­ványszöveg is: „Ä Fehér­várra menő hadi útra...” A Szent Ányos és Szűz Mária tiszteletére felszen­telt Tihanyi Apátság ma is őrzi alapítójának emlékét. A román stílusú altemplom­ban temették el I. Endrét. Még ma is rossz érzést kelt az emberben, ha arra gon­dol, hogy Árpád-házi kirá­lyunk sírkamráját a török hódoltság idején csaknem száz esztendeig puskapor­raktárnak használták. Maga a templom sem járt sokkal jobban. A kuruc-labanc há­borúkban porig égett. 1719- ben kezdték újraépíteni, de alighogy elkészült, megint csak a tűzvész martaléka lett. A barokk stílusú épület 1757-ben nyerte el végleges, ma is látható formáját. Hi­res fafaragványait a XVIII. század 60-as, 70-es éveiben készítették. Kevesen tudják, hogy a templom freskóin a múlt század utolsó évében olyan kiváló mesterek mun­kálkodtak, mint Lotz Ká­roly és Székely Bertalan. De mi maradt az Eötvös Károly által több mint száz esztendeje megemlített má­sik három nevezetességből? A barátlakásokat ma is láthatja a Tihanyba látoga­tó turista, de már koránt­sem a régi formájukban. Ezeket a sziklába vájt üre­geket a múlt század nyolc­vanas éveiben még termés­kőből készült falak határol­ták. A falak köveit később széthordták. Az 1952-es nagy sziklaomlás pedig el-

Next

/
Thumbnails
Contents