Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
más, korszerűbb, hatékonyabb termelési módot. A nép - bár morog és elégedetlen - eddig meglepő türelemmel viselte a változások megpróbáltatásait. Igaz, bárkit megkérdeznek, csalódott és mást várt - de mégsem akarják az utcán megváltoztatni a kialakult politikai-hatalmi rendet. Tüntetésre alkalom éppen lett volna, hisz a kisgazdapárt hatalomból kiszorult szárnya nemrég sohasem hallott nagyságrendű tömeget akart Budapest utcáira vinni az elégedetlenekből. A fenyegetően beharangozott rendezvény végül is meglehetősen szerény akcióvá szelídült. Nagy volt a szónokok hangja, kicsi a tömeg, s a mesterségesen fölszított indulatok is lehiggadtak, mire mindenki visszatalált a maga buszához, vonatához. Jobb is, hogy így történt. A népharaggal fenyegetőzőknek be kell látniuk, hogy a magyar nép óriási többsége nem hergelhető föl holmi alpári, olcsón népszerűsködő, de átlátszóan együgyű követelődzéssel. A politikusoknak így is el kell gondolkodniuk azon, hogy miféle keserűség vitte azt a tízezernyi embert a Parlament elé. Bizonyos, hogy a magyar társadalom fájdalmas és tömegméretű gondjai-bajai hosszú távon csak akkor gyógyíthatóak eredményesen, ha itt is változások történnek. A költségvetés hiánya Mert lehet ugyan parlamenti többsége bármely elgondolásnak - de ezzel a tévedés lehetősége még nincs kizárva. így van ez mostanság a költségvetési hiány mértékével is. A deficit három hónap alatt akkorára növekedett, mint az egész évre tervezettnek a kétharmada. Eltartott ugyan nyolc-tíz napig a vita arról, hogy mekkora, mi az oka, s mi történjék ezután - de (s ez jövőnk szempontjából igen lényeges) a nemzetközi valutaalap a hiányt nem tartotta elfogadhatatlannak. Ez, mármint a magas költségvetési hiány volt a harmadik nyomós oka annak, hogy végül is a gazdasági problémák a közelmúltban előtérbe kerültek. Nem baj az, hogy az említett három tényező következtében ezúttal többet hallhattunk-láthattunk a gazdaság gondjairól, mint sok-sok éve már. Talán e heves szellemi-politikai küzdelem kikényszerítheti új alternatívák kialakulását. Talán jobb kérdések és válaszok születnek majd, mint amilyenek fölbukkantak (s el is enyésztek hamar) az elmúlt két év során. Kritika és biztatás A lehetőség még mindig adott. Az EBRD - az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank - tavasszal Budapesten tartotta éves közgyűlését. Idesereglett a világ gazdasági és pénzügyi életének sokszáz vezetője. Az alkalom lehetőséget teremtett mindenkinek arra, hogy hallassa véleményét a magyar gazdaság helyzetéről. Akik öszszehasonlítottak minket a régió egészével, azok mind úgy találták, hogy változatlanul a magyar gazdaság tette meg a leghosszabb utat eddig a piacgazdaság alakulásában. Ők biztatnak tehát minket, de kritizálnak is, szóval a jóindulatú bizalom jegyében szemlélik vergődő átalakulásunk kínjait. S ez is valami. Csakhogy az említett urak néhány nap után elmennek innen mi viszont itt élünk továbbra is. S egyelőre - s még jó ideig - nekünk a nehezebb. Budapest, 1992 júniusában KÉRI LÁSZLÓ Elhunyt Bencze Miklós Bencze Miklós 1947-től tíz esztendőn át a Magyar Állami Operaház magánénekeseként elénekelte az operairodalom legszebb baszszista szerepeit. Aztán negyvenöt éves korában elhagyta Magyarországot és az Egyesült Államokban telepedett le. Tehetségét ott is azonnal felismerték: a Rockefeller Alapítványtól ösztöndíjat kapott és New Yorkban új szerepeket tanult. Eleget tett az államok különböző városaiba szóló meghívásoknak. Fellépett a houstoni, a San Antonio-i, a Fort Worthi, a New Orleans-i, a lousville-i és a San Diego-i operatársulattal is. Egy évvel később aztán Texasba költözött és a waco-i egyetem vendégművésze és tanára lett. Amerikai diákoknak tanította Kodály és Bartók zenéjét, és elvárta tőlük, hogy magyarul énekeljék a magyar dalokat és a magyar operaáriákat. Életének újabb állomása a Mississippi Egyetem volt, ahova nemcsak tanári állással, hanem a Windsori víg nők főszerepével is várták. Aztán Tovoyként aratott elsöprő sikert az elkövetkező évtizedben, és talán rekordot is állított fel új otthonában. Hiszen tíz év alatt százharmincszor lépett színre a Hegedűs a háztetőn című musicalben. Az utóbbi években nyugdíjasként élt az Alabama állambeli Dothanban, de a tanításról még ekkor sem mondott le. Ezt csak idén nyáron akarta végleg befejezni, amikor megvalósult volna régi álma, hogy viszszatér feleségével együtt Magyarországra. Már jól haladtak a hazatelepüléssel kapcsolatos ügyei, kiválasztották a budapesti új otthonukat és Ilona aszszonnyal együtt várták a magyar útlevelet, amit még tavaly nyáron kértek annak rendje-módja szerint a washingtoni magyar nagykövetségen keresztül. A magyar útlevelet azonban Bencze Miklós már nem vehette a kezébe, mert nemrég elszólította őt a halál. Emlékét itthon is, az Egyesült Államokban is operarajongók ezrei és tanítványainak százai őrzik.
