Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

Az Üj Magyar Hírek postarovata az olvasók fóruma. A szerkesztő­ség ugyanakkor fenntartja a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidí­tett formában közölje. „Édes anyanyel­­vünk”-re. Egy ehhez hasonló sorozat az Új Magyar Hírekben va­lószínűleg sokat segí­tene azoknak, akik, mint jómagam is, eléggé elszoktak már a magyar nyelv hasz­nálatától. Különösen akkor vagyunk nehéz helyzetben, ha ilyen kifejezések, mint pél­dául „főherceg”, „fő­ellenőr”, „főosztály­­vezető”, „főmérnök”, „főapát”, „főorvos”, „főszerkesztő” kerül­nek a szemünk elé. Vajon egy főorvos­nak magasabb vagy jobb a képesítése, mint a többi orvos­nak? - töprengünk ilyenkor. Nemigen értjük az olyan rövi­dítéseket sem, mint amilyenekkel például 1991. évi decemberi számukban találkoz­tunk: GDP, KGST, IUPAC stb. (8., illet­ve 28. oldal). Akik nem olvassák rend­szeresen a magyar la­pokat, azoknak ezek a rövidítések, betű­szók semmit sem je­lentenek, s ezért eset­leg az egész írás elve­szíti az értelmét. Végül egy egészen más témáról: vélemé­nyem szerint az évi 19 dolláros előfizeté­si díj nem tart lépést a növekvő árakkal. A Reader’s Digest évi előfizetési díja példá­ul több mint 25 dol­lár évente, pedig ez esetben a portókölt­ség jóval alacso­nyabb, s az előállítási költség is kevesebb a mérhetetlen mennyi­ség miatt. JOSEPH L. GOMBKÖTŐ MUSKEGO, WISCONSIN. USA HAGYJANAK MEG EGY SZOVJET EMLÉKMŰVET Nagy érdeklődés­sel olvastam Dan Do­nath úr levelét, amely­­lyel a magam részéről egyetértek. Hogy mi­ért? Először is azért, mert a háborút mi kezdtük az oroszok ellen. Másodszor azért, mert a német megszállás 1944-ben valóban megtörtént. A kommunisták és a zsidók ezzel rosszul jártak, de a lakosság kilencven százaléka nem bánta. Harmad­szor: végül is az oro­szok győztek. Ennek a következménye volt a szovjetek erőszak­uralma, mégis úgy gondolom, hogy el­esett szovjet katonák emlékét meg kell őrizni. Ezért azt ja­vaslom, hogy hagyja­nak meg Budapesten egy szovjet hősi em­lékművet a vörös csil­laggal, bizonyítva, hogy igenis megőriz­zük a történelmünk sorsdöntő eseményei­nek emlékét. Az óbu­dai Aquincum is né­pünk leigázására em­lékeztet, Egerben a török mecset pedig a muzulmán vallás vi­láguralmi törekvéseit jelképezi. Sokáig húz­tuk a török igát, és ki­jutott a vörös igából is. Ennek ellenére, hagyjanak meg Buda­pesten egy Szovjet hősi emlékművet. BANK ZOLTÁN PETERBOROUGH, KANADA ÁLL MÁR ARANY JÁNOS SZOBRA NAGYSZALONTÁN Negyvenhat évi kényszerű szünet után a múlt őszön Nagyszalontán újjá­alakult az Arany Já­nos Művelődési Egyesület. A magára vállalt sokrétű felada­tok legsürgősebbike a költő 175. születés­napjának méltó meg­ünneplése volt. Ezt az eseményt össze­kapcsolták Kiss Ist­ván szalontai szárma­zású művész Arany­szobrának a felavatá­sával. Örvendező szívvel mondhatjuk: e kettős célkitűzés sikerrel hajtatott végre. A rendhagyó történések sorát az április 29-i tudományos ülésszak nyitotta meg, amikor két ország filológu­sai, Arany-kutatói léptek a mikrofon elé. A bihari költő ünneplésébe a me­gyeszékhely, Nagyvá­rad is bekapcsoló­dott. Itt az állami színház Szigligeti Társulata verseinek előadásával tisztel­gett a költő halhatat­lan emléke előtt. Meglepetésként ha­tott a színháztermet megtöltő közönség számára az az élő ri­port, amit Nagy Béla, a megye bukaresti parlamenti képviselő­je folytatott az éppen jelen lévő kiváló sze­mélyiségekkel, Jókai Annával, Czine Mi­hállyal, Pomogáts Bé­lával, a romániai Markó Bélával és Gálfalvy Györggyel. A vasárnapi esemé­nyek kezdeteként Tő­kés László püspök tartott egyházi szol­gálatot a zsúfolásig megtelt református templomban, amit rö­vid irodalmi műsor követett. Innen a kö­zönség a templom­kertbe vonult, arra a helyre, ahol a költő életében a legtöbb­ször megfordult mi­kor mint tanuló, majd tanító, mikor pedig a város másod­­jegyzőjeként. Itt ke­rült sor Kiss István alkotásának leleple­zésére, a koszorúzás­ra s az ünnepi beszé­dekre. Ennek során hallhattuk András­­falvy Bertalan közok­tatásügyi minisztert, Csoóri Sándort, a Magyarok Világszö­vetsége elnökét, Jókai Annát, a megye ro­mán alprefektusát, Radu Enescu eszté­tát, a két nép barátsá­gának elkötelezett harcosát, Nagykőrös és Nagyszalonta pol­gármesterét. Utóbbi­aknak ez volt első nyilvános szereplése, lévén, hogy a közel­múlt polgármester­választásán magyar A KÜLFÖLDIEK TÁJÉKOZTATÁSÁÉRT A Külügyminisztérium kollégiumi termében má­jus első napjaiban Collegium pro Communitatené­­ven megalakult a külföldi tájékoztatás szakbizott­sága. A mintegy harminc főből álló szakértői tes­tület az alakuló ülésen hármas feladatot jelölt ki a maga számára, amelyben kiemelt helyen szerepel a külföldön élő magyarsággal való érdemi és fo­lyamatos sajtókapcsolatok feltételeinek megte­remtése. A bizottságot a Külügyminisztérium ré­széről Aniot Judit, a külföldi tájékoztatás nemré­giben kinevezett miniszteri biztosa hívta össze. Munkája során a bizottság széles körben kíván tá­jékozódni. Ennek érdekében arra kérjük olvasó­inkat, hogy ezzel kapcsolatos észrevételeiket, ja­vaslataikat minél előbb juttassák el hozzánk a szerkesztőségbe. személy került e fon­tos helyre. Innen a nyolcezres tömeg a szentelt porú Arany-telekhez vo­nult, ahol Jókai An­na, a Magyar írószö­vetség elnöke, vala­mint Dánielisz End­re, a helybeli Arany Egyesület tb. elnöke mondott ünnepi sza­vakat. Ezt itt is ko­szorúzás követte és a helybeli iskolások el­maradhatatlan sze­replése, akik a Ko­­dály-gyűjtötte szalon­tai köszöntővel, a Serkenj fel kegyes nép... kezdetűvel üdvözölték a megje­lenteket. A záró momentum­ra ismét a református templom adott hajlé­kot. Mivel a művelő­dési ház 500 szemé­lyes terme kicsinynek bizonyult a bejutni akarók számára, itt került sor Bánffy György, a szalontai Bereczky Júlia és Dé­vai Nagy Kamilla előadóművészek ze­nés irodalmi műsorá­ra. Mivel jellemezhet­­nők jobban az itt ki­alakult hangulatot, mint azzal a közhely­­lyel, hogy ezen az es­tébe hulló délutánon szem nem maradt szárazon. Levelemet nem zárhatom le anélkül, hogy el ne mondjam: ez az Arany-szobor el nem készülhetett vol­na, a szülőföld népe elé nem kerülhetett volna, ha a nagyvi­lágban élő Arany­tisztelők nem segítik e nemes ügyet. De - hála istennek - ado­mányok indultak Los Angelestől Bukares­tig közületek és ma­gánemberek részéről. Nagyszalonta lakói ezen az úton fejezik ki mélységes háláju­kat az áldozatot ho­zók iránt. A jó Atya ezer annyit adjon he­lyette. DÁNIELISZ ENDRE C NAGYSZALONTA J

Next

/
Thumbnails
Contents