Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

előtt mindig nyitva állt az aj­tó. Romániában mennyire szóltak bele a munkájukba, illetve milyen előjogaik, ki­váltságaik voltak?- Az adminisztrációs dol­gokba beleszólhattak, de a szakmai munkámba nem. Amint azt már említettem, nem kérdezték meg, hogy akarok-e a román váloga­tott kapitánya lenni. Kine­veztek, és kész! A csapat összeállításában és minden ezzel kapcsolatos dologban viszont én dönthettem. Ami a játékosokat illeti, nekik érdemes volt jó teljesít­ményt nyújtani, a tűz köze­lében lenni. A legjobbak utazhattak külföldre, soron kívül kaptak lakást... Per­sze ez sem ment egyik nap­ról a másikra. Én például - mivel Nagyváradon volt a családom és a lakásom - az utóbbi években a honvéd­ség szállodájában laktam öt-hat vidéki játékosomhoz hasonlóan, akik várták a la­káskiutalást. A pénzbeni juttatás, a premizálás is elég jó volt. Akár három kiló húst is meg tudtál venni, ami sokak számára elkép­zelhetetlen volt...- Köztudomású, hogy az érvényesülés alapfeltétele volt a párttagság, és a STEAUA- nál - honvédcsapat lévén - bőkezűen osztogatták a ka­tonai rendfokozatokat is...- így igaz. Ne feledjük, hogy Romániában négymil­lió párttag volt, s ez valahol normális volt - nekik. En­gem is beléptettek. De ami minket illet, a futballisták közül egy sem volt párttit­kár vagy agitátor. A labda­rúgó csak a saját futballpo­­litikáját űzte: játszott, s hozta a közönséget. Na­gyon szeretném, ha itt és most a futballpolitikánkkal ki tudnánk hozni nyolcvan­­ezer nézőt a Népstadionba a vb-selejtezőkre! Hát kell ennél nagyobb propagan­da?- Ha jól tudom, még most is ezredes...- Most már nyugalma­rendelkező országokban szo­kás az, hogy neves külföldi szakembert hívnak a váloga­tott élére, nálunk ez nem volt gyakorlat. Mivel magyaráz­za, hogy mégis önre esett a választás ? Akkora a válság a magyar labdarúgásban, hogy már mi is csak a hatá­ron túlról remélhetjük a cso­dát?- Nem. Én azt mondom, hogy Magyarországon van­nak szakemberek, akik el tudták volna fogadni ezt a megtisztelő pozíciót. De hát lehetséges, hogy ők jobban ismerik az itteni helyzetet, és nem olyan optimisták mint én. Egyébként lehet, hogy a magyar edzők azért sem tudtak eredményeket elérni, mert nagyon pesszi­misták, s a játékosok érez-Az öt hazai vb-selejtezőn ennyi pontot kellene összegyűjteni ték az edzőn, hogy ő is meg­ijed. Ezt pont fordítva kell csinálni: én vagyok az, aki a fronton előremegy és azt mondom, hogy utánam! S aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz?!- Milyen visszhangja volt a román közvéleményben annak, hogy egy román ál­lampolgár lett a magyar vá­logatott kapitánya?- Az utóhangok elég po­zitívak, persze nem tudom, hogy mennyire szívből ere­dők ... Mindenesetre azt mondták, hogy eddig itt volt kapitány, most elmegy egy másik országba kapi­tánynak - s ez tényleg meg­tiszteltetés !- És kuriózum is. Nem so­kan mondhatják el maguk­ról, hogy több válogatott kis­­padján is ülhettek!- Pontosan így van. Egy kicsit ez is közrejátszott a döntésemben.- Sokan párhuzamot von­nak az ötvenes évek Magyar­­országa és Románia közel­múltja között. Itt is, ott is magas szinten állt a futball - nem utolsósorban politikai okokból. Köztudott, hogy akkoriban Puskás Öcsiék

Next

/
Thumbnails
Contents