Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
elsősorban az erdélyi nemesség körében volt népszerű. Szakértők szerint a fekete színű a legjobb szaglású és a legvakmerűbb. Főként vaddisznóvadászatra használták, de olykor még a hiúzt is elkapta. Dédapáink korában az erdélyi kopóért akár egy szép, hároméves csikót is elkértek cserébe. A 20. században az állomány minősége sajnos igencsak leromlott, az ebek száma is erősen megcsappant. A közelmúltban Romániában megpróbálták keresztezni a magyar kopót a rövid lábú román kopóval. A kísérlet A Nemzeti Kutyaparkban néhány puli kiváltságot élvez, szabadon jönmegy egész nap nem vezetett eredményre, az utódoknak nem szép se a formájuk, se a szőrük. A hazai ebtenyésztők egyik alapvető célja, hogy megmentsék a kipusztulástól ezt a régi magyar kutyafajtát. Többen fáradoznak azon, hogy - szaknyelven szólva - „visszatenyésszék” a magyar kopót. * Sorba véve a kilenc magyar kutyafajtát, nyilvánvalóvá válhat a négylábúak iránt kevéssé érdeklődők számára is, hogy milyen gazdagságnak vagyunk az örökösei. Mégis felmerül a kérdés: vajon jól sáfárkodunk-e ezzel a gazdagsággal? Például a hazai állatkertekben sehol sincs együtt mind a kilenc eb, hasztalan keresnénk őket. Sokszor honfitársaink sem ismerik a magyar kutyákat, inkább méregdrága, a helyi viszonyokat rosszul tűrő, „mimózaérzékenységű” külföldi fajtákat vásárolnak. A lényeg, hogy minél ritkább, minél „extrább” állat legyen. Pedig különösen hátrányos helyzetben van mind a mai napig a mudi, a drótszőrű vizsla, az erdélyi kopó és a magyar agár... Szerencsére azonban mutatkoznak már biztató jelek, akadnak olyan fanatikus tenyésztők, akik a szívükön viselik a magyar fajták sorsát. Közülük is kiemelkedik Petrusné Harcsás Márta, aki eredetileg népművelőként dolgozott. Húsz éve aztán puli- és pumitenyésztésre adta a fejét. Éveken át érlelgette magában egy Nemzeti Kutyapark létrehozásának tervét, ahol mind a kilenc őshonos fajta helyet kaphatna. Előbb állami támogatást kért a vállalkozáshoz. Nem kapott. Két éve, a rendszerváltás idején mégis belevágott, és önerőből felépítette a szükséges épületeket. A Nemzeti Kutyapark egy hektár területű, nyolc kilométerre fekszik Siófoktól, a Balaton fővárosától. Ha nyaralók megunják a strandolást, maradandó élményt nyújthat számukra, ha kutyanézőbe jönnek ide, Ságvár határába. Nyári hétvégeken olykor két-háromezer látogató is kíváncsi a magyar kutyákra. Sokan új házőrzőt is vásárolnak itt, hiszen Petrusék nemcsak bemutatják, hanem tenyésztik is az ebeket. Nagyfokú felelősségérzetükről tanúskodik, hogy bár egy „kutyakurió-
