Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-02-01 / 2. szám

1 A grafikákban - úgy­mond - Magyarországon különösen nagy perspektíva van. Világviszonylatban ki­váló grafikák vannak itt, és az árszínvonal nemzetközi összehasonlításban ala­csony. Kovács úr ötvenes évei­ben járhat, közgazdász dip­lomája van, a forradalom idején egy kereskedelmi vállalat igazgatójaként a jó ügy mellé állt, s ezért to­vább nem tartottak igényt a munkájára. Otthagyta a közgazdaságot, és a hobbi­ját, a műgyűjtést, művészet­­történetet választotta főfog­lalkozásul. Országos Mű­gyűjtő Egyesületet szerve­zett, kiállításokat rendezett kortárs művészeknek, és amikor elkezdődött a „vál­tozások kora”, megnyitotta - akkor még a Néphadsereg utcában - a Qualitast. Igazi, hagyományos műkereske­dés ez: ami szép és régi, Kovács úr mindennel keres­kedik, a festményektől a porcelánig.- Szeretném a figyelmet különösen felhívni a szob­rokra - mondja -, mert ki­váló művészi szobrok van­nak a piacon jelenleg, olyan árakon, amelyekből még hozzávaló bronz anyagra sem telne, ha ma akarnák formába önteni. Festmények, aukciók A Blitz Galéria alapítói fiatal művészettörténészek, Kovács Lajos és Virág Ju­dit. Századunk első harma­dára akartak koncentrálni és a korszak nagy iskolájá­ra, a Fie Brücke-re gondol­tak eredetileg, amikor galé­riájukat elnevezték, ám ké­sőbb szerénytelenségnek ta­lálták, hogy a nagy nevet vegyék igénybe, és a Blitz név mellett kötöttek ki. Mint kiderült, stílszerűen, mert „villámszerűén” jelent meg galériájuk a magyar műkereskedelem egén.- Kiderült, hogy a hú- 24 szas-harmincas évek ma­gyar festészete iránt na­gyobb az érdeklődés, mint bárki képzelte volna - mondja Virág Judit. Ezt én külön igazolhatom, ugyanis első látogatásomat követő­en, három nappal később visszamentem a Blitzbe, és a kiállított képek egy része a rövid idő alatt kicserélő­dött. Eladták többi közt Kondor Béla A tengerész álma című művét, Rudnay Lajos Falusi jelenetét, Kof­­fán Károly egy korai, kitű­nő munkája is vevőre talált - viszont kellemes meglepe­tésemre időközben megje­lent a falon egy Kádár Bé­­la-kép a festő korai, kiváló korszakából, Fried Pál két nőt ábrázoló, jól megkom­ponált festménye és a nem eléggé ismert, nagyszerű, nagybányai mester, Jándi Dávid két tájképe: számom­ra mindkettő trouvaille. Még Kovács Dezsővel beszélgettünk arról, hogy az értékes festmények legna­gyobbrészt aukciókon je­lennek meg és cserélnek gazdát - ám az aukciók me­netét szabályozó jogszabály igencsak elavult már. A nyugati aukciókon ha egy kép (vagy más műtárgy) nem kel el a kikiáltási áron, akkor az aukcióvezető lefe­lé kezd licitálni, amíg a mű­vet valaki végül is - a piac által reálisnak talált áron - megveszi. Magyarországon egyelőre ilyesmi nem léte­zik. Ha a kikiáltási árat nem vállalja senki, a képet visszaviszik a raktárba. A piac ítélete így nem érvé­nyesülhet, remélhetőleg csak időlegesen, amíg nem alkotnak új, a követelmé­nyeknek megfelelő aukciós törvényt. Érdekes megje­gyezni ezzel kapcsolatban, hogy a Pless és Fox cég évente több ízben rendez egy idő óta ékszeraukció­kat... és csodák csodájára a „privát aukciók” mind a kínálatot, mind a vásárláso­kat tekintve rendkívül sike­resek. 1991-ben 7 aukción 299 tárgyból 264 kelt el. Ki-Than Mór tanulmányfeje és egy porcelánfejű baba kiáltási áruk 8, „leütési” áruk 13 millió forint volt. Rekeszzománcok, antik bútorok, porcelánok A budapesti Bond Street alsó végében, Kruj Andor régiségboltjában egy kicsit saját múltammal találko­zom egy ónémet stílusú író­asztal formájában. Diákko­romban pontosan ilyen ki­csiny íróasztalom volt, nagyapám hagyta rám haj­dan. Kruj úr, mint ebből is sejthető, a régi bútorok spe­cialistája: az antik bútorok közt - úgymond - a bieder­meier a favorit mostaná­ban. E stíluskorszaknak két fejezete van: az „igazi” és a „másod” biedermeier. Az előbbi főleg bécsi mesterek

Next

/
Thumbnails
Contents