Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
SAJTÓTÜKÖR 36 A magyar munkaszolgálat Három történész, ill. hadtörténész - dr. Stark Tamás, dr. Szabó Péter és dr. Szakály Sándor - legújabb kutatásaik eredményeképpen döbbenetes tényeket adtak közre - elsőként - a Magyar Nemzet hasábjain. A többi között megállapítják : Az országban létrejött tíz közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj századai, illetve a háborús alkalmazásra felállított századok a következő csoportokra oszlottak: 1. Tábori (vegyes) munkaszázadok. E századokba a „18-24 éves, munkaszolgálatra alkalmas és nemzethűség szempontjából megbízható zsidókat” osztották be. A honvédelmi minisztérium egy 1941. február 15-én készített felmérése ötvenezer, közérdekű munkaszolgálatra alkalmas „zsidó vallású és fajú” személyt tartott nyilván az országban. 2. Különleges munkaszázadok. E századokba valláskülönbségre és az előző katonai szolgálatra való tekintet nélkül a 18 és 42 év közötti, „nemzethű-1941. április 1942. január május február június március július április augusztus május szeptember június október november december MagjarNemzet ség szempontjából megbízhatatlan” munkaképes egyéneket hívták be. 3. Nemzetiségi munkásszázadok. Ide a munkaképes, „nemzethűség szempontjából megbízhatatlan”, az ország területi gyarapodása révén Magyarországra került románokat és szerbeket sorolták. (A környező országokban is voltak - de más hadseregekben is - munkásalakulatok. Oda szintén a megbízhatatlannak tartott személyeket osztották be. Romániában a megbízhatósági osztályozás három csoportot különböztetett meg: I. románok és görögkeleti cigányok; II. németek, szászok, rutének; III. magyarok, bolgárok, zsidók.) A munkaszolgálatot teljesítők számáról, illetve veszteségeikről is a legkülönbözőbb, többnyire légből kapott adatok keringenek hosszú évek óta Magyarországon is. Itt az 1941 áprilisa és 1942 júniusa között a honi és mozgósított tábori munkásszázadoknál szolgálatot teljesített zsidók számát adjuk közre. 9 629 fő 2 002 fő 18 834 fő 2 186 fő 17 257 fő 2 997 fő 14 560 fő 8 161 fő 14 892 fő 13 808 fő 12 184 fő 24 375 fő 7 227 fő 4 022 fő 2 324 fő Az 1942 nyarán a keleti hadszíntérre küldött 2. hadsereg állományába 69, többségében zsidó tábori munkásszázadot osztottak be. A munkaszolgálatot teljesítő - többségében zsidó - személyek legsúlyosabb veszteségeiket a keleti hadszíntéren, a szovjet támadás következtében és után szenvedték el. A Vörös Hadsereg harcko-1943. január július február augusztus március szeptember április október május november június december Összesen: A szovjet csapatok áttörését követően egyébként a veszteségi adatok százalékosan erősen megváltoztak. A véres veszteség a munkaszolgálatosok esetében 70, a Megint egy elveszett nemzedék? A fenti címmel közöl beszélgetést a Magyar Napló, a Magyar írószövetség lapja Szilágyi Ákossal. Aki a lexikonra hallgat s költőnek, műfordítónak, esztétának nevezi őt, pontosan fogalmaz, hisz valóban esztétikát tanit az egyetemen, Gogolt, Hlebnyikovot s másokat fordít és - 1989-ig három könyvvel is tanúsíthatóan (Az iskolamester zavarban van, Teremtmények, Fej és tudat) - verseket ír. Újabban felkapott nyilatcsijai, repülői és katonái nem válogattak az ellenség között. Igaz, a munkaszolgálatos alakulatok tagjai közül is nem kevesen fogtak fegyvert és harcoltak, mert úgy vélték, előbb juthatnak haza Kijeven át, mint Szibérián keresztül. Korabeli és hiteles kimutatás szerint 1943 januárjától a munkaszolgálatos alakulatok a következő veszteségeket szenvedték el. 19 284 fő 20 fő 2 003 fő 16 fő 651 fő 30 fő 922 fő 15 fő 235 fő 44 fő 47 fő 41 fő 23 308 fő hivatásos tiszteknél 60, míg a legénységnél 50 százalék volt - írja végül a hosszabb lélegzetű tanulmányában a Magyar Nemzet. Alapló kozó is, azonban inkább csak nyilvánosan töpreng és disputái, mintsem megengedné magának a kinyilatkoztatás ostoba luxusát. De legfőképp hivatásos magán- és közgondolkodó, szellemikör-alkotó, szakmai súgó-szóvivő, visszafogottan tárgyias, fényesszürke eminenciás. A mai magyar nemzedékekről beszélgetve megfogalmazódott a kérdés - és a válasz:- Mi lesz a „nagy generációval”? Szakértőként, mindvégig a háttérbe húzódva majd csak eltelik valahogy az ideje? Nincs is más dolga, mint hogy az utána következők útját egyengesse? Vagy a „Fideszkorosztály” egyszerűen felszívja, asszimilálja az előtte járókat?- Minden amellett szól, hogy Magyarország politikai és gazdasági modernizációját, a történelmi világ „első régiójához” való felzárkózását már csak ez a fideszes nemzedék valósíthatja meg, helyesebben, „vezényelheti”, ha ugyanis történelmileg színre tud lépni: megvan benne a hatalom akarása, kevésbé provinciális, kevésbé élnek benne a Trianon utáni kis- Magyarország rossz reflexei, félelmi hisztériái és agressziós hajlamai, európai látókörű, a racionális szakmai érvelést és a tárgyszerűséget át tudja vezetni a politikai ideológia síkjára, képes keményen harcolni és képes hatásos politikai imázst teremteni magának. Egyetlen baj van itt: mire igazán labdába rúghat, lehet, hogy nem lesz már pálya, amin a politikai küzdelmeket a demokrácia szabályai szerint le lehet játszani. Nem őket mossák le a pályáról a mai öregek és a hozzájuk öregült és tehetetlenült mai felnőttek, hanem magát a pályát mossák el. Lehetséges, hogy nekünk, e félbemaradt harmadik történelmi nemzedéknek, amely a fideszes évjáratokkal amúgy is inkább „nagyapa-unoka”, semmint „apafiú” viszonyban van, csak az a történelmi hivatásunk, hogy legalább addig biztosítsuk a pályát, amíg ők színre nem lépnek...
