Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
is őket igazolja: a kézi díszfaragású tölgyfából készült ülések és emelvények, a diófa ajtók, a bronzveretes ötvösdíszítések, mind együtt Európa egyik legpompásabb alkotásává avatták a dísztermet. Az öntöttvas szerkezetű lépcsőház oszlopainak ugyancsak vasból készített levéldíszeit például darabonként öntötték, s néha egyenként erősítették fel az oszlopok törzsére! (Akkor még gázlámpák világították a lépcsőházat.) Az Új Városháza kétségtelenül legértékesebb műkincsei Lotz Károly freskói. Szerencsére a művész „csak irányelveket” kapott a közgyűléstől: legyenek azok allegorikusak, s fejezzék ki az igazságot, a közszellemet, az ipart, a kereskedelmet, a tudományt és a művészetet - mondta a határozat. - „A kőalakok pediglen nőalakok legyenek!” A hat freskó kettőjébe - az ipar és a kereskedelem leányalakjába - Lotz egyszerűen „belelopta” saját lányát, Ilonát! Aztán a több mint egy évszázad során viszontagságokat viszontagságok követtek. Eleinte a palota a Főpolgármesteri Hivatalnak adott helyett - 1849-ig -, amikor is mai helyére, a Városház utca 9-11-be költözött. Ekkor alakultak a kerületi elöljáróságok (ma: kerületi polgármesteri hivatalok). 1950-ig, amikor is létrejött a tanácsrendszer s Nagybudapest, a korábbi 14 kerület helyett 22 lett, s a volt IV. kerület (Belváros) számát Újpest kapta, a centrumot pedig azóta az V. kerületi számozással jelzik. Ekkor vették el a IV. kerületi (belvárosi) elöljáróságtól az Új Városházát mint székházat, s visszaadták a Fővárosi Tanács „ceremóniáinak” színhelyéül. 1990- ben - az első szabad helyhatósági választások után - lett ismét a Fővárosi Közgyűlés színhelye az Új Városháza. Négyen a nyolcvannyolcból Nem hiába mondják, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze: a szépmívesség iránt érdeklődő riporter egy ilyen szép építészeti palotában azt a főpolgármester-helyettest keresi először, aki csapatával együtt Budapest művészetiszellemi jelenét és jövőjét formálja. Marschall Miklós fiatal ember. Közgazdász-doktor, szerencsére az azelőtt lebecsült, most pedig hiányA túloldali színes képünkön: a karzaton Lotz Károly hat freskójából ez Ilona lányának állít emléket éven belül - s mutatja máris a pontos terveket. A Nagymező utcában - mint a New York-i Broadway-n - egymást érik a színházak: az Arizona-Rock, a Radnóti, az Operett és a Moulin Rouge, amelyek valamikor szerves egységben léteztek, aztán az Ernst Múzeum (alatta a reprezentativ szépségű Tivoli art mozival), s végül a tervezett színház utáni vacsoravendéglők, irodalmi eszpresszók, kaszinók.- Sajnos, az egész most még úgy „hullik szét, mint a !1 .fii**** szakterületnek számító kérdésekben otthonos: a kultúra finanszírozásában szerezte a mindössze harmincnyolc éves politikus máris tizenöt éves gyakorlatát - éppen ezen a területen. A Művelődéskutató Intézet tudományos főmunkatársaként, az USA-beli Yale Egyetemen ösztöndíjasként rengeteget tanult, készült, majd publikált, most pedig végre kipróbálhatja: pénz és művészet miként taszítják - vagy vonzzák - egymást.- A pesti Broadway megteremthető úgy négy-öt A mini parlament közgyűlési nagyterme hasonlít a nagyra, szépségében is kéve” - teszi hozzá dr. Marschall Miklós -, pontosabban: az egész, igen jó adottságú kulturális-művészeti negyednek még nem létezik valódi, a teljeset öszszetartó, szerves koncepciója. Ezt tervezzük és szervezzük most, persze befektetőket kell hozzá keresnünk, vagyis találnunk. Komplett csapatot: művészekből, közgazdászokból, befektetőkből, menedzsmentekből, várostervezőkből s sok-sok más szakemberből.- És meglesz?- Meg. Persze, hogy meg, másképp miért beszélnék
