Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
HAZAI KÖRKÉP Újból hajnalodik a demokrácia Parlament a Váci utcában Ha akár egy őspestit is megkérdezünk: hol található Budapest parlamentje, többnyire tanácstalan, vagy rossz választ ad. Nem köztudott ugyanis, hogy a Főváros Közgyűlésének - legfőbb jogalkotó testületi ülésének - színhelye immár több mint 115 éve a Váci utcában található. A székház háromemeletes, eklektikus stílusú épület, Steindl Imre alkotása. A Lotz Károly freskóival díszített nagy ülésterem olasz reneszánsz. Aki ide belép, lenyűgöző látvány fogadja, hiszen felemelő, ünnepélyes, méltóságteljes az Új Városháza. Ez az épület valószínűleg önmagában is alkotómunkára kötelez. így van-e? Meggyőződtünk - ezt bárki megteheti -, és a válasz egyértelműen: igen. Kéthetente ülésezik a teljes nyilvánosság jegyében a Fővárosi Közgyűlés, karzatán ilyenkor bárki helyet foglalhat. História a szépség kedvelőinek A Főpolgármesteri Hivatal nem itt, a Váci utcában, hanem majd száz éve folyamatosan a Városház utcában működik, mégpedig a Gránátos ezred hajdani laktanyájában (1894-ben lett az épület a Budapesti Városháza). Hogyan került a székesfővárosi parlament (a közgyűlés) jóval odébb - Új Városháza néven -, a mai Váci utcába? A közhivatalok mindig és mindenütt kinövik „önmagukat”: a helyszűke Budapesten is a „volt, van, lesz” kategóriájába tartozik a kiegyezés utáni városrészegyesülések (Pest, Buda, Óbuda) óta. 1867-ben - minthogy a törvénykezési jog visszakerült (!) a városhoz - a megválasztott törvényszéki tisztviselőknek, a közgyűlésnek, valamint a bizottsági ülések színhelyéül megfelelő épületre lett szükség. S ki látott még ilyen gyorsaságot? 1867. november 27-én a közgyűlés határozott: a Lipót utcában (ma: Váci utca - a sörház kaszárnya helyén) épüljön egy modern palota - a budapesti törvénykezés céljára. Határozat született arról is: Steindl Imre építőművész tervei szerint készüljön el. (A megbízásos rendszer tehát nem új keletű gyakorlat!) A megbízó közgyűlés azonban akaratát már akkor is érvényesítette, a művészi szabadságot tényleg megsértve: Steindl ragaszkodását a gótikához egyszerűen semmibe vette! A közgyűlés az olasz reneszánsz stílushoz pártolt. Steindl - mit tehetett mást - engedett: neoreneszánsz vázlatot készített. Emiatt négy évet vesztett, az építkezés ugyanis 1871 áprilisáig abbamaradt. (A sajtó - ez sem új - közben folyamatosan támadta a lassúságot és a pazarlást.) Elérkezett azonban a három városrész - Pest, Buda és Óbuda - egyesülésének ünnepélyes pillanata: 1873. november 7-én délelőtt a Vigadó dísztermébe szorult a négyszáz (!) városatya (most csak 88-an vannak). Nyilvánvalóvá vált, hogy a folyamatos budapesti parlamentarizmust a közgyűlések üléstermének megteremtésével lehet értékesíteni. Ezért nem lett az eredeti tervek szerint fogház a mostani Új Városháza helyén. 1875. március 24-én az első törvényhatósági közgyűlést megtartották mai dísztermében. A két nagy csillár 144 lángszesz lámpájának fényében (azóta persze villanykörtéje van a csillároknak), a 306 ülőhelyen, félkör alakban (akárcsak a Duna-parti Parlament képviselőházában) helyet foglaltak a városatyák, s ki tudja, miről, de tanácskoztak és döntöttek. Az építkezés költsége elérte a 130 ezer forintot, a belső munkák befejezése után a végösszeg 823 ezer forint lett. (Ennyiért két Duna-hidat lehetett volna építeni akkoriban !) De a szépségre mindig áldozni kell, s jól tették, hogy áldoztak. Az eredmény ma
