Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
latkozatokat ma már nem a bizonytalanság, hanem a remény övezi. Baráth Etele kormánybiztos: A szakmai közvélemény máris hallatta hangját. Japánból dokumentációkat kérnek. Megérkezett az olasz, a francia érdeklődés. Ismereteim szerint az Országos Idegenforgalmi Hivatalnál is megszaporodott a postaforgalom. Befektetők, marketing szakemberek, de még filmesek is jelentkeztek (...) A pályázati nyertes francia építész mellett pillanatnyilag is folyik a konzultáció a hatos csoportba bejutott négy magyar építésszel. Magára a kiállításra építészeti tervpályázatokat írunk ki a magyar építészek számára májusban. A beadás határideje szeptember-október lesz. Természetesen várható, hogy a külföldi befektető hozza a saját országában készült terveit. Ha megfelel a magyar szabványoknak, törvényeknek, ennek nem lehet akadálya. A kivitelezésben is ugyanez a helyzet. Lesz amit a külföldiek építenek, és jut munka a magyaroknak is. (A BIE döntése után Baráth Etele tisztét Barsiné Pataki Etelka vette át. A szerző.) Kádár Béla külgazdasági miniszter: Az 1991. december 12-i sevillai közgyűlés során a delegátusok túlnyomó többsége 25:12 arányban még leszavazta azt a kérelmet, hogy Magyarországot jegyezzék be helyszínként. Olyan képtelen állásfoglalásokat is hallani lehetett a külföldiek részéről, hogy a világkiállítás a gazdaságilag erős, nagy országok ügye. Többfrontos harcot kellett tehát folytatni, hogy elfogadtassuk magunkat. A vélemények fokozatosan átalakultak a javunkra. (...) És ezek járultak hozzá a végeredményhez, a 27:5 arányú támogatói szavazatokhoz. (...) 1996 nemcsak a magyar expo-kalendárium szempontjából fontos, hanem a honfoglalás 1100 éves évfordulója: tehát két, időben egybeeső nagy nemzeti eseménysorozat, amelyeket össze kell hangolni. (...) A magam szenvedélyes expo-érdeklődéséről elmondhatom, hogy nemcsak mint állampolgár, mint közgazdász támogattam már akkor, amikor még senki sem tudta, hogy miniszter leszek; mégpedig azért, mert egyszerűen alkalmas eszköznek ítélem arra, hogy a nagyvilágnak bemutassa Magyarországot és Közép- Kelet-Európát. Az expo révén felgyorsuló magyar modernizáció és infrastruktúra-fejlesztés javítja Magyarország és Budapest tőkefelszívó képességét, kisugárzása révén az ország többi részén is felgyorsult a korszerűsítés. Megerősödik Budapest világvárosi rangja és Magyarország regionális csomópont szerepe. Ez lényeges azért is, mert a nemzetközi tőke még nem igazán döntötte el, hogy Közép-Kelet- Európa melyik országában alakítsa ki regionális főhadiszállását. Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere:- A kormány legfontosabb feladatai közé tartozik azoknak a jogszabályoknak az életbe léptetése is, amelyek hozzájárulhatnak mind a bel- és külföldi tőke minél hatékonyabb bevonásához, mind a vállalkozások minél szabadabb kibontakoztatásához. E körbe tartoznak a koncesszionális törvények, a privatizáció megfelelő irányba terelése és mindaz, ami a befektetéseket az eddiginél jobban előmozdítja... Várjuk egyébként az ígért tetteket: a vállalkozók magántőke-befektetéseit. (...) A kormány által garantált 17 milliárdot teljes egészében az itteni infrastruktúrára - és ebbe az egészségügy, sőt a kultúra is beleértendő - kell fordítani. Ezen felül kapjuk meg a Lágymányosi hídra fordítható összeget. (...) Mindnyájunk érdeke, hogy a tíztizenkét millióra becsülhető külföldi látogató már az első napon úgy érezze, érdemes tovább maradnia, érdeklődés ébredjen benne mind a főváros, mind az ország iránt. Olyan gazdag kulturális kínálatot kell például nyújtanunk, amely legbecsesebb szellemi értékeink felmutatását, megismertetését szolgálja. A fogadókészség ezenkívül egyfajta befogadó - és nem kirekesztő - magatartást tételez fel a külföldiek iránt; felkészültséget, kultúrát, barátságos, vendégszerető attitűdöt, és nemcsak a határőrök, a hostessek, a taxisok, a portások, a pincérek, hanem valamennyi honfitársunk részéről... Részt kell vállalnunk a világkiállítási tanács munkájából, de még ennél is fontosabbnak ítéljük a „hármak”: a kormány, a főváros és a kerületek közötti összehangolt napi operatív munkát. (...) Most már félretéve a politikai csatározásokat, a frakciók, a fővárosi és az egyes kerületek önkormányzata közötti esetleges nézetkülönbségeket, azon kell lennünk, hogy a BIE ajánlásainak megfelelően októberig megszülessenek a szükséges intézkedések, és elkészüljenek a szükséges tervek, amelyeket majd a decemberi BIE-közgyűlés nyugodt lélekkel elfogadhat. * Mit lehet hozzátenni még mindehhez? Örülhetünk, hogy végre mindenki a saját területén, a saját eszközeivel foglalkozik a Budapesti Világkiállítás gondjaival, annak megoldásával. Remélhetjük, hogy a sevillai magyar sikert egy még jelentősebb budapesti követi - ez immár mindannyiunk érdeke. GERGELY ISTVÁN
