Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
helyzetbe kerülni. Ennek tényleg van valami szépsége a számomra is.- Napjainkban a vállalkozók egy jelentős része viszont kényszerből lesz vállalkozó. Azért például, mert elvesztette az állását. Erről mi a véleménye?- Ezt súlyos társadalmi és gazdasági problémának tartom. Sajnos nagy a valószínűsége, hogy aki ilyen alapon vállalkozik, az nemcsak munkanélküli lesz, hanem hamarosan bukott vállalkozó is. így nemcsak a munkahelyét veszíti el, hanem a felhalmozott vagyonát is, és egzisztenciálisan sokkal rosszabb helyzetbe kerül. A vállalkozók egy részét megtéveszti az is, hogy kedvezményes hiteleket kaphatnak. Elfelejtik, hogy ezt a hitelt vissza is kell fizetni, és ezen is van kamat, csak kevesebb, mint más hiteleken. Persze más a helyzet, ha a munkanélkülinek van életképes ötlete, és nemcsak kiutat keres SZOIt észülöd) ' ajándékb.i* kapott csokornyakkendővel FOTÓ: MTI rult helyzetéből. Vagyis csak a kényszervállalkozásoknak nem vagyok híve.- Hogyan látja a magyar gazdaság jövőjét?- Szerintem meg kellene találni Magyarországon azt, ami a svájciaknak az óra, vagyis a magyar svájci óra kifejlesztésén kellene dolgozni. Talán arra kellene felkészülnünk, hogy ne végcél legyünk, hanem csak tranzitállomás kelet felé. Magyarország gazdasági centrummá nőheti ki magát, ehhez minden adottsága megvan, a földrajzi fekvéstől kezdve a kultúrán át. Arról nem is beszélve, hogy többéves előnyünk van a régió más országaival szemben a jogalkotás tekintetében. Tehát infrastruktúrában, idegenforgalomban, kereskedelemben, szállításban, raktározásban, oktatásban, pénzügyi és biztosítási szakmában és a szolgáltatások szférájában kellene gondolkodnunk. Ezek azok a területek, amelyekben Magyarország hosszú távon megtalálhatja a maga „svájci óráját”.- Beszélgetésünk elején, bár meglehetősen szűkszavúan, szólt a gyerekkoráról, családjáról. Térjünk vissza ehhez a témához. Mutassa be, kérem, a jelenlegi családját.- Feleségemmel együtt jártunk az egyetemre, csoporttársak voltunk, és együtt kezdtük 1982-ben az első vállalkozásunkat is. A munkamegosztás kezdetben úgy történt, hogy ő vállalta a család gondjait - két gyermekünk van -, én az otthonteremtést. Az utóbbi időben ez egy „kicsit” módosult az elfoglaltságaim miatt. A feleségemre hárul továbbra is a család terhe, de emellett az üzleti életet is ő viszi. A fontosabb döntéseket persze együtt hozzuk, de a hétköznapok gondjaival neki kell megbirkóznia. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA
