Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
iskolai tanár és két tanügyi tanácsos most Magyarországon él. A baranyai magyar tannyelvű iskolákban (Vörösmart, Laskó, Várdaróc, Újbezdán, Kopács, Csúza, Nagybodolya, Sepse) diákok és tanárok hiánya miatt egyáltalán nincs tanítás. mok megszüntetése után az a fura helyzet állt elő, hogy a pélmonostori gimnázium magyar osztályaiban a baranyaiak mellett bácskai diákok is tanultak. Pélmonostoron, Baranya fővárosában különben nagyon kevés magyar élt, s azok is szétszórtan. A becslések szerint a katonai áldozatok száma kilencszáz és ezer között van. A csoport által felmért adatok szerint: a fronton kívüli áldozatok (meggyilkolt, agyonvert és lelőtt személyek) száma a következőképpen alakult: negyvenöt embert hurcoltak el a szerb hadsereg tagjai, a csetnik önkéntesek, hatvannyolcat pedig meggyilkoltak. Kiskőszeg (Batina) 1645 lakosából 821, Darázs (Draz) 650 lakosából 450, Sepse (Kotlina) 581 lakosából 280, Hercegszöllős (Knezevi Vinogradi) 2580 lakosából 1100, Pélmonostor (Beli Kanastir) városból 3400 személy, Vörösmart (Zmejvac) 1523 lakosából 1100, Laskó (Lúg) 1446 lakosából 650 menekült el. Régebben a baranyai magyar diákok Szabadkára jártak középiskolába, de a bácskai magyar középiskolák drasztikus csökkentése, a gimnáziu* A szerbek határőrök voltak a Török Birodalom és a Monarchia közötti határőrvidéken. (A krajina szó is határőrvidéket jelent.) Ősi szerb szokás szerint: egy-egy falu vagy terület elfoglalásakor a harácsolás három napig tarthatott, és egy perccel sem tovább! Az értékesebb holmit a főnök asztalára kellett elhelyezni, és az életével fizetett, aki a harmadik nap után akár egy gombostűt is elemeit. Ebben a háborúban viszont immár hónapok óta folyik a harácsolás, a szerb önkéntesek szabadrablásai elképesztő méreteket öltöttek. Szerbia területén rendszámtábla nélküli Mercedesek, Audik futkároztak, a bolhapiacokon potom pénzért lehetett kitűnő Ahol képmagnókat, színes tévéket és mindennapos mindenféle más értékes holmit vendég venni. Még gépkocsit is: a ha- a halál tóság hitelesítette ugyanis az új ■■■■■ iratokat, s ezzel magát a szabadrablást is. Baranyában a legtöbb rablást Hellyén követték el. Az elhagyott házakat feltörték, kirámolták, majd szétlőtték, hogy eltüntessék a rablás nyomait. Ha a garázsban jobb gépkocsira bukkantak, az egész család kiirtásától sem riadtak vissza. Számosán, közülük igen sok magyar, így esett áldozatul. A baranyai falvakban halállisták készültek, a helybeli szerbek megfélemlítéssel, az új hatalom - veréssel, kínzással, megcsonkítással és gyilkolással - a baranyai magyarok és horvátok nagy részét elüldözte, majd megkezdődtek az erőszakos kitelepítések is. Előbb néhány napot adtak a listákon szereplő embereknek a hurcolkodásra, később már csak néhány órát. Amit egy utazótáskába be lehetett pakolni, csupán azt vihette magával a szerencsétlen. Az elüldözöttek házaiba pedig horvátországi szerbeket telepítettek. A régi tulajdonosok így váltak nincstelen, útlevél nélküli hontalanokká. A baranyai magyarok a horvát besorozások elől is kezdtek Magyarországra szökdösni: a magyar katona ugyanis a horvátnak is, meg a szerb hatalomnak is kellett - ágyútölteléknek. Sok házban csak az öregek maradtak otthon. Ezekbe is szerbeket költöztettek úgy, hogy a háziaknak meghagytak egy kis helyiséget, a többit pedig az új telepesnek adták: berendezéssel, bútorral, mindennel együtt. A „felszabadított” Baranyában még most is rettegnek az emberek, a még otthonmaradottak... Vajdaság - kisebbségi jogok nélkül A Vajdasági Autonóm Tartomány akkor kezdte elveszíteni a függetlenségét, amikor a szerb kommunista hatalom a második világháború utáni szerb és Crna Gora-i (montenegrói) kolonisták segítségével megdöntötte a vajdasági vezetőséget. Amiért - mellesleg szólva - nem is volt kár, mert olyan volt, amilyen. A baj akkor kezdődött, amikor kiderült, hogy sokkal rosszabb jött a helyére. Az ún. egységes Szerbia érdekében megkezdődött a Vajdaság balkanizálása, I \
