Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-04-01 / 4. szám

a krimibe illő betörés, amely­nek során külföldi gengszte­rek, ugyancsak külföldi megbí­zójuk számára elrabolták a múzeum néhány remekművét, köztük Raffaello Madonna-ké­pét, amelyet - mivel az Ester­­házy-gyűjtemény darabjaként került a Szépművészeti Múze­um birtokába - „Esterházy Madonna” néven tart nyilván az egyetemes művészettörté­net. Annak idején lélegzet-visz­­szafojtva követtük a nyomozás eseményeit, majd országos öröm követte a váratlan fordu­latot, amikor egy temetőben megtalálták a festményeket tartalmazó bőröndöt. A millio­mos megbízó alighanem meg­riadt a nemzetközi botránytól és a leleplezéstől tartva ilyen módon „szabadult meg” a ra­bolt kincsektől. Arról keveseb­bet hallott a közvélemény, hogy a képek hazakerülése után milyen hosszú, szívós munkával állították helyre a magyar restaurátorok a meg­rongálódott remekműveket: köztük az Esterházy Madon­nát, amely kettétört a viszon­tagságok során. Restaurátora­ink munkája jóvoltából ismét Ez az oszlopfő még nem igényelne felújítást, sajnos kevés kiállítóterem van ilyen állapotban régi szépségében látható a mú­zeumban. A hajdani képrablás emléke nyomán felvetem a biztonság kérdését a főigazgatónak. Va­jon most, és még hosszú ideig, miközben a rekonstrukció fo­lyik, nem fenyegeti-e veszély a Szépművészeti Múzeum kin­cseit? Természetesen nem mond­hat el minden részletet, de amit az erőszakos behatolás, a tolvajok, esetleges tűzveszély és más elemi csapások elleni technikai védőberendezésekről és fegyveres erőről elmond, megnyugtató.-Talán lehetne még további biztonsági rendszereket beik­tatni - mondja Mojzer Miklós -, de lényegében a múzeum meglévő technikai védelmi rendszere és fegyveres őrsége megfelelő. Semmibe sem ma­rad el a nagy, modern nyugati múzeumoké mögött. Kallódó remekművek A Szépművészeti Múzeum gyűjteményének alapját az úgynevezett „Esterházy-gyűjte­­mény” alkotja, amelyet a ma­gyar állam vásárolt meg az Es­terházy családtól. Később Pyrker László egri érsek és Ipolyi Arnold püspök ajándé­kaival gyarapodott a gyűjte­mény, majd a tragikus sorsú Pulszky Károly vásárolt Itáliá­ban egy sor remekművet - köz­tük a Sebastiano del Piombó­­tól származó férfiképmást, amely ma is a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének egyik legszebb darabja. Saj­nos, a kortársak közül sokan nem értették - vagy politikai okokból nem akarták megérte­ni - a múzeum első igazgatójá­nak zsenialitását, s az ellene indított hajsza felőrölte Pulszky idegeit. Londonba, majd Ausztráliába emigrált, végül öngyilkosságot követett el. A Szépművészeti Múzeum e szomorú kezdet után töretlenül fejlődött, gyarapodott az elkö­vetkező évtizedek során. Gyűj­teményét - saját vásárlásain kí­vül - mecénások adományai gazdagították. Joggal világhírű metszet- és rajzgyűjteményét egy viszonylag szerény anyagi eszközökkel rendelkező gyűj­tő, Majovszky Pál, egyebek közt Hogarth, Rowlandson és Gainsborough műveivel gaz­dagította, de meg kell említeni Meller Simon nevét is, aki pél­dául Tiepolótól származó ta­nulmányfejet adott a múzeum­nak. Grecónak, a görög szárma­zású spanyol mesternek művei­ből a Szépművészeti Múzeum olyan gazdag választékkal ren­delkezik, amihez fogható tudo­másom szerint Spanyolorszá­gon kívül egyetlen múzeum­ban sem található. Ennek nyit­ja, hogy Greco nagyságát csak igen későn fedezte fel az utó­kor, személy szerint Jánoshal­mi Nemes Marcel - az európai hírű műgyűjtő és műkereske­dő. Meyer Graefe, a német műtörténész Nemes Marcel ösztönzésére írta meg úttörő monográfiáját Grecóról - a gö­rög-spanyol művész részben ennek hatására került be a mű­vészet panteonjába. Jánoshal­mi Nemes Marcel - aki törté­netesen apám nagybátyja volt - ajándékozta egyebek közt Greco csodálatosan szép Má­ria Magdalénáját a múzeum­nak. Nem mindegyik mecénás képei vészelték át a második világháború, a megszállások viszontagságait. Hatvány Fe­renc - aki jeles festő volt maga is - több képet juttatott a mú­zeumnak. Néhányat ajándéko­zott, néhányat, például Delac­roix „Arab tábor”-át eladott. Sajnos, a Hatvany-gyűjtemény sok darabja Oroszországba ke­rült. Nemrégiben tudtuk meg: immár cáfolhatatlan adatok vannak arról, hogy sok más magyar műkinccsel együtt egy ottani múzeum raktárában „kallódik” valahol. Amikor Mojzer Miklóssal beszélgetek, éppen Rómába készül, egy nemzetközi konfe­renciára, ahol a műkincsek tu­lajdonjogáról szóló jogszabá­lyokat fogják megvitatni. A végcél az, hogy „kallódó” műkincseink idővel hazakerül­jenek. Tárlatok - Budapesttől Tokióig Még a diktatúra legnehe­zebb éveiben is - a magyar szellemi élet kényszerű elszige­teltsége idején - a Szépművé­szeti Múzeumnak többé-kevés­­bé sikerült fenntartania kap­csolatait a nagyvilággal. Nem szakadtak meg a könyvtárközi cserék, a kölcsönös adatszol­gáltatások, a kiállítási anyagok cseréi. A pártállami rendszer

Next

/
Thumbnails
Contents