Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
Mire nem lehet jegyet kapni? Az idei évad sikereit nehéz sorrendbe állítani. A musical Pesten is világszínvonalra emelkedett. Az előzmények közül csak egyet-kettőt: West Side Story, Kabaré, Hegedűs a utca?8ymeZ° háztetőn. Most: Ének az operettesőben, Őrült nők ketrece színház és ismét a Hegedűs, Bessenyeivel és Fónay Mártával. Jegy egyikre sem kapható, a helyárak is hovatovább világszínvonalúak. A telt házas operettek: Cigányszerelem, A cirkuszhercegnő, Marica grófnő, Zsákbamacska, A nagymama, Nebáncsvirág - és március óta: a Mágnás Miska. Elnézést a leltárért - de több ok is vezetett a felsorolásban. Egyrészt: ha Pesten járnak - felelősséggel írom -, bármelyikre jönnek, nem csalódnak (ha kapnak jegyet). Másrészt: a művészek ezekkel szerepeltek vagy szerepelnek majd külföldön. S végül: az a néhány fiatal, akiket bemutatok, e darabok valamelyikében aratta első nagy sikereit. Megérdemelten! A fergeteges Bozsó Külön lépcsőház vezet a férfiöltözőkhöz, s külön a nőiekhez. Az első utam az úriemberekhez - bocsánat: a művész urakhoz - vezet. Bozsó Józsefet keresem. Amikor Náció Herb Brown megírta musicaljét, a Singin’ in the Raint, amit Budapesten Ének az esőben címmel játszanak, valószínűleg nem véletlenül választotta a második főhős családneveként sajátját, a Brownt. Nos, ezt a Cosmo Brownt Kriszt László és Németh Sándor oldalán többen is játszották a pesti Broadwayn, de Bozsó József valami olyat adott hozzá, amit eddig senki más. A mélyről jövő ragaszkodást, az önfeláldozásra is képes jó barátot. A darabbéli sztárért - Krisztért, Némethiért - mindenre képes Mercutio-alakot. Két vödörbe gyömöszölt lábbal szteppelt, szinte cirkuszi clownként. Mindezt olyan könnyedén teszi, mintha legalábbis - mondjuk - két fillért kérne kölcsön tőle valaki. És az elmaradhatatlan: a fergeteges táncban a - szaltó. A koreográfiától eltérően estéről estére két hátraszaltó! (Ekkor még nem tudtam, hogy a 26 éves fiatalembernek nyolcszor volt műtve a lába.) Bözsit - mert mindenki így nevezi - nem lehet elrontani. (Reméljük.) Mindmáig előzékeny, még nem csapta meg a vastapsbetegség: az önteltség. Ez a szolnoki fiatalember ördögien tehetséges és természetes! Volt Bóni gróf (miért ne, hiszen jóképű legény), Csaba - amolyan kis svihák - Eisemann Mihály Zsákbamacska című operettjében. Salzburgban öt hónapig angolul játszotta a Sounds of Music - A muzsika hangjai - a világhírű musical postásfiúját. Belépek az öltözőjébe. Feláll és bemutatkozik. (Ezeket általában nem szokták tenni a színészek.) Egy technikai nagylexikont böngész a felvonások közti szünetekben! Eleinte repülőgép-szerelőnek készült, és máig megmaradt az érdeklődése a technika iránt. Elmeséli, hogy eddig két ember szólt bele az életébe: édesapja, aki addig nem engedte más pályára (pedig ő mindig is táncos szeretett volna lenni), amíg nincs „tisztességes” szakmája. A másik: Versényi Ida! Ida néni, aki negyven éve felfedez (csakis tehetségeseket), s aki egy táncóra után odaszólt neki:- Fiam, miért nem leszel te színész? És lett. Kissé koraérett (jó értelemben), sok keserű tapasztalattal. Ahogy ő mondja:- Kérges lett a lelkem. Tulajdonképpen itt Bozsó József portréját abba is lehetne hagyni, ha két dolog nem esik meg. Kettő, ami egy. Ábrahám Pál Viktória című operettjére (óriási müncheni siker volt) véletlenül ültem be. A harmadik percben egy chaplini kis ember (hadifogoly, tisztiszolga) botladozik. Esetlenkedik. Ki ő? A szerepbéli Koltay huszárkapitány (Jankovits József) tisztiszolgája. Megint a magányosság, a feltétel nélküli ragaszkodás! Egyetlen vigasza a hegedűje, de azt is feláldozza kapitánya szabadulásáért. A nézőket kirázza a hideg! S végül, márciusban: a Mágnás Miska. Nem kisebb elődökkel, mint a filmbéli Gábor Miklós, vagy a húsz évvel ezelőtti Németh Sándor.
