Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
za meg őket a vallásuk és a népi tradíció. Nézzük a leglátványosabbakat. Búzaszentelésre a városból kivezető utakon állított keresztekhez vonultak, pünkösdön emlékezetes majálisokat rendeztek. Az augusztusi és szeptemberi Mária-napok mindig a pócsi zarándoklatoké. Ősszel szüreti felvonulások és bálok következtek. Miután elmaradoztak a kinti munkák, volt idő a szórakozásra. Öt-hatféle karácsonyi népszokás élt egymás mellett Hajdúdorogon! A csillagosok, a betlehemesek, az öreg pásztorral járó kóringyálók és az állatalakoskodó kecskések múltunknak más és más mélységéből hoznak üzenetet. Szenteste köszöntöttek a felnőttek, előtte is, utána is jártak a cigányok. Volt közös kukoricamorzsolás, és fonó, meg disznótor. Az esküvők és más vigasságok ideje a farsang, amely húshagyókedden zárul. A hónapokat gondolatban végiglapozva visszaérkeztünk húsvétvasárnaphoz. Egymás után jönnek a családok a szentelni való ételekkel. Az év legnagyobb ünnepére a famíliák távolra szakadt tagjai mind hazautaznak, több ezerrel megnő ilyenkor a város lakossága. Csak kevesen férnek a templomba, a többiek az épület köré sorakoznak kosaraikkal. Állítólag a családoknak névre szóló helyük van a sorban. A templomkertet egyik oldalon a régi, lőréses fal határolja. A hajdú katonák mintha megeleveníteni akarnák a históriás időket. Fegyelmezetten, zászlókkal kísérik a szenteltvizet szóró papot, általa más minőséget kapnak a kosarakba helyezett ételek. Az itteni pászka nem azonos a zsidó pászkával. Előírásosan kisütött jókora kalács. Tetejére keresztet és a megfeszített öt sebét jelképező alakzatot formáznak. Mellette a töltött bárány vagy tyúk, sonka, kolbász, vaj és a férfiak kezében egy üveg ital, hogy majd a bor is átváltozzék. Főtt tojásból annyi, mint ahány tanítványa volt Jézusnak - írja néprajzi dolgozatában Mezősi József -, pontosabban tizenegy, mert Júdásnak nem jár. Ä pászkának a maradéka is őrzi a mágikus erőt. Ha pici morzsája a földbe kerül, pászkamorzsavirág sarjad ki belőle, a mindentudó öregasz-A hajdú legények vigyázzállásban a jelképes sír előtt szonyok meg is mutatják ezt a növénykét. Húsvét fénypontja a pászkaszentelés. Nagy a tömeg, sokáig eltart. Ä vége felé veszem észre, hogy a köszönésük is az alkalomhoz illő: „Feltámadt Krisztus!” A válasz - „Valóban feltámadt”. Velünk élő esztendő Elszállingóztak a templomkertből, magam maradtam. A húsvéti szokások a harmadik nap közepén nem értek véget, de ettől kezdve nem az istenházában, hanem a családoknál folytatódtak. Az események és én kétfelé váltunk. Rossz volt így a se kint, se bent érzésével. A kívülálló csak belekíváncsiskodhat, a hajdúvárost nem tudtam bevenni. Ez nem az én szülőfalum. Az első vonattal hazaindultam. Pestig zötykölődve igazán volt időm a történeteket át- meg átgondolni. Magam elé képzeltem az ünnepi asztalokat, ahová nem a szokásos hétvégi ebédet tálalják, ez most szertartás. Ez az aznapi első étkezés. Csak a megszentelt étkekből fogyaszthatnak, de az bőséges és olyan finomságokat tartalmaz, amire hét héten át gondolni se volt szabad. Megemelkednek a köznapi cselekvések. Előbb hosszan böjtöltek, legalább ennyit vállalva Krisztus szenvedéséből. A tavaszünnepre nagytakarítással készültek. Megtisztították, salakmentessé tettét a testet és a lelket, mert anélkül nem következhet a feltámadás, a megújulás. Évenként ismétlődő rítusok voltak ezek, a természet örök körforgásához kapcsolódásunk jelképekkel teli, művészien megformált kinyilatkoztatásai. Kiderül, a kozmikus törvényekhez igazodó ember lesz működőképes és harmonikus. Kár letérni az útról. ÍRTA ÉS FÉNYKÉPEZTE: KUNKOVÁCS LÁSZLÓ 1 4 I
