Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
A közvéleményt azonban - úgy tűnik - nem nagyon zavarja a kis taglétszám s a rendszeres pártszimpátia-vizsgálatok, közvélemény-kutatások jó néhány hónapja azt mutatják, hogy Magyarországon ma a Fidesz a legnépszerűbb párt. Az elmúlt három hónap valamennyi vizsgálata szerint, ha most lennének választások, akkor azt fölényesen megnyernék. Ilyen előzmények s ilyen háttér mentén kell értékelnünk a bevezetőben említett pécsi kongresszusuk üzenetét. Van-e tovább? A háromnapos rendezvény - s különösen Orbán Viktor parlamenti frakcióvezető szereplése - arra vall, hogy a Fidesz elvállalná az ellenzék vezető szerepét. (Más kérdés, hogy ehhez mit szól majd a másik két ellenzéki párt.) S ennek jegyében azonmód lesújtó kritikával illették a kormányzó koalíció eddigi - kétéves - teljesítményét. Természetesen a válasz nem váratott sokáig magára. Nagy kérdés azonban, hogy a népszerűség csúcsáról merrefelé vezet a további útjuk. Láthatóan ők is elkezdték az 1994-es választásokra való felkészülést. Mellettük szól mindenekelőtt az, hogy már csak életkoruknál fogva sem terheli őket a múlt, ezért minden más pártnál jobban tudnak a jelen és jövő gondjaira koncentrálni. Egyértelmű esélyt jelent továbbá számukra a kormányzati tényezővé váláshoz a jelenlegi négyéves parlamenti tanulási folyamat. Személyükben ugyanis olyanok juthatnak fontos történelmi szerephez, akiket nem egy földindulás, s nem a véletlenek juttatnak hatalomhoz, hanem megadatik számukra a szakszerű felkészülés - kivételesnek mondható - luxusa. Végül: fontos tényező lehet majd a választásokon eddigi vezetőik kiemelkedő egyénisége is, akik egyszerre mutattak föl közös értékeket és közös vonásokat, ám ugyanakkor valamennyien megőrizték egyéni arcukat. Ellenük szól viszont a fiatal koruk s az ebből adódó esetleges szűk társadalmi háttér és szűkebb politikai támasz. Többségük a következő választások idején is csupán harminc év körüli lesz. Tudjuk azt is, hogy egy dolog a közvélemény szimpátiája és egy másik dolog az, hogy ugyanez a közvélemény kire adja majd végső voksát. S talán ellentmondásnak hangzik, de még igaz: ellenük szólhat még a mostani nagy népszerűségük is. A politizáló közvélemény sokszor várt már csodát: előbb Pozsgay Imrétől, majd a demokratikus ellenzéktől, s aztán a választások után - az MDF-től. Ám csodát - természetesen - senki nem tudott tenni, és a Fidesz sem képes erre. Kérdés az is, lesz-e bátorságuk bevallani majd önnön korlátáikat, s mernek-e realisták és gyakorlatiasak maradni olyankor is, amikor már ez a vonás inkább választók, szavazatok veszteségével járhat, ahelyett, hogy híveik táborát gyarapítaná. Ők a jövő - hangoztatják mostanában sokan, s valóban van okunk ezt feltételezni. A választásokig azonban még két év van hátra, s tudnunk kell, hogy addig számos külső és belső meglepetés vár ránk. S talán nem nagy merészség azt állítanunk, hogy e meglepetések némelyike a maiakat meghaladó gondokat hozhat még a nyakunkra. A kérdés azonban az, hogy ezekre kik és miféle válaszokat adnak majd. Budapesten, 1992 áprilisában KÉRI LÁSZLÓ Áprilisi képeinken A magyar újszívesek Kivételesen értékes képet adunk áprilisi magazinunk olvasóinak kezébe: immár majd negyedéves magyar sebészorvosi bravúrként két újszívese van Magyarországnak is: Swarcz Sándor (az első, aki január 3-a óta ünnepli új születésnapját) s Koncz Antal (aki január 19-én született a szó szoros értelmében újjá). Mindketten a magyar orvostudomány világhírnevét öregbítő budapesti sebészeti klinika orvosprofesszorainak köszönhetik életüket FOTÓ: MTI
