Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
első értékpapírok. Ezek a klasszikus kötvénynek voltak nem minden ideológiai sallangtól mentes változatai. Ekkor még a népi (állami) tulajdon kizárólagosságát hirdető ideológiának megfelelően nem lehetett szó a tulajdonosi jogokat megtestesítő részvényről. Nem gondolt senki a másodlagos értékpapírpiacra sem, elképzelni sem lehetett még az értékpapírokat adóvevő és ebből nyereségre szert tevő magánembert, az ún. „spekulánst”. A nem mindig tökéletesen működő gazdasági automatizmus ebben az esetben közbelépett: megvolt a lehetőség és az érdek a kötvények kereskedelmére, megszületett hát nemsokára a piac is. A nyolcvanas évek közepétől kezdve megjelentek a központosított piac első csírái, először egy kötvényforgalmazási iroda, majd ennek nyílt napjai, ahol a vevők és eladók szabadon találkozhattak egymással. A kétszintű bankrendszer bevezetésével megnőtt a piac intézményi résztvevőinek száma. Az „új” bankok hamarosan Értékpapír-kereskedelmi Megállapodást hoztak létre, nemsokára megszületett ennek operatív szerve, az Értékpapír-kereskedelmi Titkárság. Ez utóbbi szervezésében került sor 1988 januárjában az első úgynevezett tőzsdenapra, amelyet azonban még csak hivatalos szférán kívül neveztek igy. A szocialista gazdaságtól idegen tőzsde kifejezést olyannyira kerülték, hogy hivatalosan Magyarországi Értékpapír Információs és Kereskedelmi Centrum szervezését kezdték meg. Az értékpapírtörvény megalkotása után több mint kétévi előkészítés után 1990 júniusában nyílt meg ünnepélyesen a Budapesti Értékpapírtőzsde. Érdemes megjegyezni, hogy nem az 1948-ban feloszlatott tőzsde alakult újra, hiszen az ártőzsdét is magában foglalt. Valamint: eltérően a nemzetközi gyakorlattól, nem jegyeznek devizákat és nemesfémeket, ezért hivatalos neve nem értéktőzsde, hanem értékpapírtőzsde. A Budapesti Értékpapírtőzsdén részvények, kötvények, valamint állampapírok foroghatnak. Nem hiányzik természetesen az árutőzsde sem, ez egyidejűleg Terménytőzsde Kft. néven kezdte meg működését. Az első fecskék A megnyitással egybeesett az IBUSZ Rt. részvényeinek tőzsdei bevezetése. Ez volt több mint negyven év után az első nyilvánosan kibocsátott részvény, és első volt a Budapesti Értékpapírtőzsdére bevezetett papírok közül is. A kibocsátás és a bevezetés igen sikeresnek bizonyult, az árfolyam rövid idő alatt többszörösére nőtt, a forgalom a kezdeti napok lelkesedése után azonban alábbhagyott. Az első hónapokban csak néhány részvény forgott a tőzsdén, az első bevezetési hullám az ősz folyamán vonult le, 1991 elején újabb papírokat vezettek be, az év második felében a bevezetések száma visszaesett. Jelenleg 19 vállalat részvényei forognak, részben jegyzett, részben forgalmazott kategóriában. A megnyitás után egy ideig kötvényeket is adtak-vettek, 1990/91 fordulójára azonban teljesen eltűnt a tőzsdéről ez a fajta papír. 1991 nyarán került kibocsátásra az első „inflációs” kötvény, azaz a - kötvénykibocsátásokat megbénító - jelentős mértékű infláció megjelenése óta ez volt az első új kibocsátás. Ezzel a papírral újra megjelent a kötvény a piacon, és a sort folytatta ősszel az államkötvény, amely viszont az első állampapír a Budapesti Értékpapírtőzsdén. FOTÓ: MTI Gátló és ösztönző tényező A tőzsde megnyitása óta, figyelembe véve a bevezetett papírok mennyiségét, a forgalom mélyen a lehetőségek alatt maradt. Különösen akkor tűnik jelentéktelennek az árfolyamértéken számolva átlagosan néhány millió forintnyi napi forgalom, ha tudjuk, hogy a tőzsdén kívül ennek többszöröse talál gazdára. A kibontakozás hiányának az oka egyrészt a technikai feltételekben - illetve ezek kezdetlegességében -, másrészt a gazdasági környezetben, harmadrészt a jogi szabályozásban keresendő. A technikai feltételeken (például értékpapírok fizikai mozgatása, elszámolási rend, elhelyezés, információs rendszer) lehet a leggyorsabban és legegyszerűbben javítani, a munkálatok folynak. Jelenleg a magyar gazdaság dekonjunktúrát él át, jelentős mértékű az infláció. A tőzsdével és értékpapírokkal kapcsolatos jogi szabályozás a rossz gazdasági környezet hatását nem ellensúlyozza, sőt sok esetben kifejezetten a tőzsdén kívülre tereli a forgalmat. A jogszabályok megalkotására, illetve módosítására jogosult szervek, jelesül a tőzsde autonóm irányító szerve, a tőzsdetanács és a parlament, dilemma előtt állnak. Az értékpapír-forgalom és különösen a tőzsdei forgalom biztonságát szolgálni hivatott szigorú szabályok akadályozzák is a magyar piac kibontakozását. A szabályok enyhítése azonban esetleg már a kialakulás idején lehetőséget teremtene arra, hogy rossz irányba fejlődjön a piac. Természetesen a fejlődés legalább ilyen mértékben függ a gazdaság helyzetétől, aminek a jobbra fordulását az értékpapírpiac résztvevői különösképp remélik. DOBÓ FERENC
