Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
28 KILÁTÓ Mi még őrizzük a nyelvet- Az izgalmasan szép sárospataki diákévek után merre vezetett az út?- Egy esztendeig senior voltam, majd az akkori püspök, Farkas István maga mellé vett püspöki káplánnak Miskolcra. Ezután rövid időre kihelyeztek Noszvalyra. Nagyon szerettem az ottani hűséges, templomos népet. Közben már készítettem elő a németországi tanulmányutamat, remélve, hogy idejében visszakerülök és szóba jöhetek a pataki teológia újszövetség tanszéke betöltésekor. 1942 decemberében kezemben volt az útlevél, de jegyet már nem kaptam a gyorsvonatra. Rettenetes körülmények között jutottam el Svájcig, ahonnan már nem jöhettem vissza. A legnagyobb tanárok, mint például Barth Károly, akkor Bázelben voltak, így hát itt maradtam. Itt történt meg bennem a zenei ébredés, ének szakon tanultam. Döntenem kellett az ének és a teológia között - ösztöndíjam volt mind a kettőre.- Milyen érzés volt, amikor megtudta, hogy nem térhet vissza Magyarországra ?- Szörnyű volt. Nagyon egyedül éreztem magam. Bázelben akkoriban csupán három-négy magyar élt. A családomról nem tudtam semmit. Először 1948-ban vehettem fel velük a kapcsolatot. Nem tehettem mást, mint elfoglaltam magam a tudományokkal. Végül jött a hívás Amerikából, hogy lelkészre van szükségük, és én boldogan mentem, mert nagyon hiányzott a lelki szolgálat. Ott nemcsak gyülekezetei, hanem feleséget is találtam, egy amerikai magyar papleány, Kosa Margit személyében.- Oldalakat töltene meg, ha sorolni kezdenénk, mi mindennel foglalkozott Bertalan Imre. Az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóját, a Magyar Cserkész Nagytanács tagját amerikai részről is megtisztelő felkérések érték: amerikai küldöttként vehetett részt a A három Bertalan fiú édesanyjukkal, 197(1 nyaran (jobb oldalon Bertalan Imre) A legszebb magyarországi Bocskai-szobor előtt 1966-ban Hajdúböszörményben, valamikori vallástanáruk társaságában (balról jobbra Bertalan Imre, Barna és Zoltán) helsinki utókonferencián. Madridban megyei szinten egyik vezetője volt az etnikumok csoportjának. De hogyan is kezdődött a papi szolgálata ?- Az a gyülekezet, ahova először kerültem, New York tövében volt, hatvan családdal. Nálunk általában kis gyülekezetek vannak. Innen New Jersey államba mentem, Passaicon négyszáz családot pásztoroltam, az utolsó’ helyemen pedig hatszázat. Persze hozzászámíthatjuk a családtagokat is. Volt angol és magyar nyelvű énekkarom, ifjúsági csoport és rendszeres bibliaóra. Az első magyaroknak mindenük volt az egyház. Ott éltek, örültek, sírtak, imádkoztak. Sokat dolgoztak érte fizikailag is, fenntartották az egyházat, fizették a lelkipásztort: kemény munka volt ez. Azok a gyülekezetek, amelyekben nincs magyar utánpótlás, lassan elsorvadnak. Ezért fontos, hogy ne csak nyelvében éljen az egyház. Mi nem mondhatjuk: csak akkor jöhetsz templomba, ha tudsz magyarul. A hollandok ezt már rég feladták, a németek is, a lengyelek is gyorsabban veszítik el az anyanyelvűket, mint a magyarok. Mi még erősebben őrizzük a nyelvet, de tagadhatatlan, a nagyobb gyülekezetekben már jobban angol nyelvűek az istentiszteletek. Például Detroitban, ahol a fiam a legnagyobb magyar református gyülekezet pásztora, kétháromszázan járnak az angol és száz-százötvenen a magyar nyelvű istentiszteletre.
