Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-02-01 / 2. szám

HAZAI KÖRKÉP 15 Ha a por és a füst éppen nem takarja el, akkor már messziről látszik: nem is olyan csúnya város ez a Vác. Pedig az elmúlt néhány évtizedben sokat tettek azért, hogy végképpen elrondítsák a püspöki székhelyet és környékét. Ormótlan gyárat telepítettek ide, a Dunán, nem messze a város fölött, irtózatos gátrendszert akartak kialakítani, tönkretéve a folyót és vidékét. Ám Vác nem hagyta magát elcsúfítani. A polgárok, amit lehet, megtartottak a múltból, rendbehozták a régi utcácskákat, tereket. Ami már messziről feltűnik a Vácra érkezőknek, az a Dunai Cement- és Mészművek (DCM) kéményeiből ömlő füst és por. A gyár - állítólag - fénykorában több tonna cementporral hintette be a várost. Ma már hihetetlen­nek tűnik, de a környék valami­kor jó levegőjéről volt híres. Ép­pen ezért telepítették ide a KO­DAK cég magyar vállalatát, a tí­zes években. Az első és a máso­dik világháború pusztításait, az államosítást még valahogyan ki­heverte a fotóanyaggyár, de a DCM felépítésével (1959) majd­nem sikerült teljesen tönkretenni az üzemet. Öreg fotósok mesélik, hogy a hatvanas években, aki ma­gyar fotópapírt használt, az azzal kezdte, hogy elsőként kirázta a cementport a lapok közül a sötét­kamrában... így aztán nem cso­da, hogy az első nagy szocialista korszerűsítés „eredményeként” iszonyatos pénzekért porszűrőt kellett szerelni a KODAK-ról Fortéra „magyarosított” gyárra. A váciak ma már csak keserű­en nevetnek, ha valaki eszükbe juttatja a hajdani jó levegőt. Ma­gyarország talán első nyilvános­ságra került óriási környezet­­szennyezése itt történt. Jó évtize­de derült ki, hogy az egyik nagy magyar gyógyszergyár váci tele­pére hbrdta a vegyszeres hordó­kat, s a mérgező anyagokat a sza­bad ég alatt tárolta, a legelemibb biztonsági rendszabályok megtar­tása nélkül. A környékbeliek sor­ra betegedtek meg. Hosszas vizs­gálódás után akadtak rá a „bű­nös” telepre, amit azután szem­­ügyre véve, a közegészségügyi szakemberek lettek kis híján rosz­­szul. Sok tonnányi méreg halmo­zódott itt föl, mely beszivárogva a földbe, tönkretett azokat az ivó­­vízkutakat, amelyekből a főváros egy részét is ellátták. Végül sikerült valahogy, na­gyobb baj nélkül, megsemmisíte­ni a mérgeket. Ám azóta a váciak idegesen rándulnak össze, ha bármi olyasmiről hallanak, ami a környezetüket veszélyeztetheti. Ezek után érthető, hogy néhány éve megakadályozták, hogy egy, az európai szabványoknak egyéb­ként megfelelő, vegyszermegsem­misítőt építsenek a városban. Ez volt az egyik első komolyabb győzelme a hazai környezetvé­dőknek. * Ami a Duna-parti kisváros egész történelmét meghatározta: Színes képünkön: a püspöki székesegyház a Szent István által alapított tíz püspökség egyike, Vác, mind a mai napig püspöki székhely. A székesegyház, a püspöki palota, a püspöki könyvtár - jellegzetes épületei a városnak. Az egyház és a fegyház - szok­ták e két, meghatározó intézmény alapján jellemezni Vácot. Az or­szág egyik legszigorúbb fegyinté­zete működik itt. Épületét Migaz­­zi váci püspök, aki egyúttal Bécs hercegérseke is volt, építtette a XVIII. században nemes ifjak ne­velőintézeteként, s az akkori ural­kodó, Mária Terézia iránti tiszte­letből Teresiánumnak nevezte el. A kalapos király, II. József meg­szüntette az iskolát, az épületet pedig lefoglaltatta a kincstár szá­mára. 1808-1825 között magyar katonai akadémia működött a fa­lak között, majd elmegyógyinté­zet következett. 1855-ben alakí­tották át fegyintézetté, s azóta is az. A börtön udvarában áll a vá­ros egyetlen megmaradt gótikus építménye, egy kápolna. Aki a ki­kötőből néz a börtön felé, láthat­ja a tetejét. Építettek egy rabkór­a Duna felől (épült: 1762-70 között) A környéket cementporral elborító cementmü

Next

/
Thumbnails
Contents