Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-02-01 / 2. szám
5 Mindezek nyomán legfeljebb az valószínű, hogy a gazdaságpolitikai irányításban egyértelműbb lesz a kép, hiszen az új pénzügyminiszter (Kupa Mihály) megszabadulhatott több lehetséges versenytárstól. (Elfogadták ugyanis Matolcsy György államtitkár lemondását is, aki a Miniszterelnöki Hivatalból fogalmazhatott meg jelentős gazdaságpolitikai elképzeléseket.) Igaz, mind a sajtó, mind pedig az ellenzék több más miniszter alkalmasságát vitatta - és vitatja -, mégis e két személyi döntés látszott, gyakorlati szempontokat mérlegelve is, a legfontosabbnak. Ha másért nem, akkor azért, mert a küszöbön lévő költségvetési vita éppen a gazdaságpolitikai bizonytalanságok felszínre kerülését hozta magával. 3. Váratlanul-s az utolsó pillanatban - elfogadott költségvetés Az év utolsó, de sorsdöntő - belpolitikai eseményének tekinthető az, hogy december 30-án, a késő éjszakai órákban az új magyar parlament 61 százalékos „igen” szavazattal elfogadta az 1991. évi állami költségvetést. Az előjelek - valljuk meg - nem voltak biztatóak. Nemcsak az ellenzék, de a kormánypártokhoz tartozó képviselők közül is számosán nehezményezték azt a tényt, hogy jövőre a magyar állam képtelen lesz több olyan tevékenység támogatására, amelyeket a társadalom évtizedek óta állami feladatként tartott számon. Miután a költségvetés lehetséges hiányát külső tényezők határozták meg - elsősorban az IMF által elfogadhatónak ítélt hiány -, ezért az igazi vita legfeljebb azon folyhatott, hogy melyik képviselő milyen mértékben ismeri föl a magyar gazdaság kétségbeejtő helyzetét. A parlamenti vita soknapos, hosszadalmas politikai küzdelem volt, amely végül is nem fajult el, és talán hozzájárulhatott ahhoz, hogy az új politikai elit rádöbbenhessen a valós gazdasági problémák mélységeire. A közönségként asszisztáló társadalom a szakszerű érvek tengerében nemigen érthette a vita tétjét; annál inkább tájékozódhatott a kilátásba helyezett áremelések mértékéről. Az eredmény végül is felemás: megint - immár többedszer - megkaptuk az utolsó szalmaszálat, sikerült megszavazni a baljós ígéretű költségvetést, s így megmaradhat a nyugati segítség esélye. Elmaradt azonban a gazdasági válsággal való szembenézés, s így ismét aktuálissá lett a kérdés: a lakosság tűrőképességét súrolgató gazdaságpolitika mekkora támogatásra (pontosabban: tűrésre...) számíthat? 1990 zárófejezete példátlanul nyugodtan íródott. Izgalmakra okot adó események egész sora méltóságteljesen zajlott le, s a folyamatok sűrűjében élő elemző azt kívánja: bárcsak a várt konszolidáció első jelentősebb - és bevezető - szakaszának tanúi lehettünk volna. A megnyugtató megoldások mögött azonban változatlanul ott feszül a háttérben mindazon nagy kérdések tömege, melyekre nem született még válasz - s amelyekre érdemben reagálni sokkal nehezebb lesz 1991-ben, mint lehetett volna közvetlenül a választások után. Függő játszma - kétoldalú időzavarokkal, mondják ilyenkor a sakkozók... Budapesten, 1990 januárjában KÉRI LÁSZLÓ JOmPITO ÁLDOZATVÁLLALÁS Nemzeti Alapítvány A Magyar Köztársaság Országgyűlésének képviselői úgy határoztak, hogy egyhavi illetményüket közérdekű alapítvány, a Nemzeti Alapítvány létrehozására ajánlják fel. Az alapítvány célja hármas: a szegénységküszöbre sodródó társadalmi csoportok segítése, fiatal szakemberek külföldi képzésének támogatása, valamint „a nemzeti egység... és a nemzeti kultúra továbbfejlesztésében és európai színvonalú művelésében szerepet vállaló állampolgári kezdeményezések. .., világi és laikus egyházi mozgalmak ösztönzése és támogatása ”. A kezdeményezéshez bárki csatlakozhat, bármilyen összeggel; alapító tag az lesz, aki március 15-éig egyhavi jövedelmét ajánlja fel. 1991. március 15-étől számított egy hónapon belül összehívják az alapítók közgyűlését, amely megalkotja a Nemzeti Alapítvány alapszabályát, és megválasztja kuratóriumát, melynek hivatalba lépéséig az alapítvány számláját zárolják. „Kijelentjük - hangsúlyozza a képviselői szándéknyilatkozat -, hogy az alapítvány működésében pártérdekeket érvényesíteni nem kívánunk..., elhatározásunkban a nemzet iránti elkötelezettség, a jövőépítő áldozatvállalás szándéka és a közteherviselés szelleme vezetett bennünket. ” A nagy visszhangot kiváltó alapítványhoz már az első napokban csatlakozott a köztársasági elnök, a miniszterelnök és a parlamenti képviselők mintegy fele. Mint Medgyasszay László állatorvos és Csengey Dénes író, országgyűlési képviselők, az alapítvány szellemi atyjai munkatársunknak elmondották: a Nemzeti Alapítványt számos nyugati magyar szervezet és magánszemély biztosította támogatásáról, mint például Veress Bulcsú szenátor (USA), Hites Kristóf San Franciscó-i bencés tanár, Széchenyi Emőke, „a legnagyobb magyar” leszármazottja Montrealból, Németh László író Torontóban élő Magda lánya, Lomniczy József Buenos Aires-i üzletember, Berkovits Teodor, a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége egyik vezetője, Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője, Baráth Edina, a Szabad Európa Rádió szerkesztője, B. Szabó Péter, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör főtitkára, Hunyadi István strasbourgi történészprofesszor, vagy Kovács Andor (Basel), az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem vezetőségi tagja. Az alapítvány számlaszámai: 219-98636 és 021 - 05840 Postabank és Takarékpénztár Rt. A valutafelajánlásokat a Magyar Nemzeti Bank fogadja: 1850 Budapest, Szabadság tér 8-10. Részletesebb felvilágosítás a következő címen kérhető: Magyar Országgyűlés - Nemzeti Alapítvány, 1051 Budapest, Kossuth tér 1-3. Telefon: 132-5922, telefax: 153-3622. T
