Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

MŰVÉSZPORTRÉ Kevés hasonló pillanatot ismer a magyar színháztörténet. Amikor egy színházi esten részt vesz az államfő és a miniszterelnök, s természetesen a hazai szellemi-művészeti élet színe-java, a külügy- és a kultuszminiszter. „Szülőföldemen” című műsorával - harmincöt esztendei távoliét után - Szörényi Éva hazaérkezett a pesti Nemzeti színpadára. Volt Tünde és Éva, Melinda és Titá­­nia, Desdemona és Cordélia. 1936-tól 1956-ig a Nemzeti Színház ünne­pelt, vezető színésze. 1956 őszén - Bessenyei Ferenc­cel - a színház Forradalmi Bizottságának társelnöke. A szabadságharc bukása után - férjével, Örményi István mérnökkel és három gyer­mekével - az Egyesült Álla­mokba menekült. A színját­szást angolul és magyarul is folytatta, ám kinti pályájá­ról itthon keveset tudunk, hiszen a Kádár-rendszer­ben a nevét sem volt szabad leírni. Az Amerikai Magyar Szabadságharcos Szövetség elnöke lett. Megfogadta, hogy addig nem tér haza, amíg szülőföldjén idegen csapatok tartózkodnak. És 1991. szeptember 7-én újra színpadra lépett a Nemzetiben. „Szülőfölde­men” című irodalmi estje A túloldalon: harmincöt év után újra a pesti Nemzeti Színház öltözőjében Szörényi Éva gyermekeivel, unokáival a Parlamentben, kitüntetése alkalmából (1991. szeptember 6.) bámulatra méltó művészi és szellemi teljesítményt jelen­tett. Három órán keresztül magyar klasszikusok verseit mondta. Tanítani való kiej­téssel, bársonyos hangon, szuggesztíven. Megríkatott és nevettetett milliókat. Méltóságteljes és humoros, „méregből, mézből össze­szűrt” énjével az egész or­szág megismerkedhetett, hi­szen az estet a Magyar Tele­vízió egyenes adásban köz­vetítette.- Köszönöm a Jóisten­nek, hogy megérhettem ezt a napot, életem legszebb pillanatát! - mondta a vé­gén, a szűnni nem akaró vastapsot egy pillanatra nagy nehezen megszakítva. * Szálláshelyén, egy csön­des, budai panzióban be­szélgettünk. Éppen a Far­kasréti temetőből érkezett, ahol meglátogatta a feled­hetetlen pályatársak sírjait. Szomorúan mesélte, hogy Tímár Józsefét mennyire el­hanyagoltnak találta. A szo­kásos színésznői allűrök - gesztusok, affektálások - teljesen hiányoznak viselke­déséből. Szerény és közvet­len. Természetessége szere­­tetet áraszt.- Minek tulajdonítja ha­zánk vezető személyiségei­nek ön iránt tanúsított kivé­teles érdeklődését? Civil kép a harmincas FOTÓ: évekből INKEY TIBOR- Gondolom, azt a mun­kámat ismerik el, amelyet harmincöt év alatt a magyar kultúra érdekében végez­tem az emigrációban.- Hogyan emlékezik visz­­sza 1956 őszére?- Azokban az októberi napokban a Nemzeti elő­csarnokában összegyűlt a társulat. A csepeliek már létrehozták a forradalmi sztrájkbizottságokat, a szí­nészszakszervezet javasolta, hogy mi is válasszuk meg a vezetőségünket a Forradal­mi Bizottságba. Ott volt Major Tamás igazgató és a kommunista pártvezetőség is: semmi bántódásuk nem esett. A társulat többsége az én nevemet kiabálták. Gyermekkorom óta ismer­tek, hiszen engem a Nemze­ti Színház nevelt felnőtté, emberré. Gyávaság lett vol­na, ha éppen akkor nem vállalom a megtisztelő fel­adatot. A szabadságharc el­­tiprása után ezért kellett el­menekülnünk. Nem is ma­gam miatt, hanem három fi­am jövője érdekében. A bá­tyám gyermekét - aki itthon színjelesen érettségizett - mint osztályidegent nem vették föl az egyetemre. En­gem pedig távollétemben háromévi börtönre ítéltek.- Gyermekei beszélnek magyarul?-Természetesen. Minden magyar szülőnek kötelessé-

Next

/
Thumbnails
Contents