Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
Ha esténként leült a zongorához és csodás kompozícióit játszotta, a hangok kiszűrődtek a nyitott ablakon; a szomszédok azt hihették, hogy a rádióból hallatszik a virtuóz játék. A zongorát igen előnyös áron, másodkézből sikerült megvennie. Az egyszerű, de ízléses bútorok is mind a régiségboltokból kerültek ki. Ditta igyekezett hangulatos otthont teremteni, a kertre néző ablakokra ő maga varrta a csipkefüggönyöket. Az öreg olasz bácsi nem bánta, hogy a virágokat behozza a kertből, így a nagy vázákban mindig rózsák vagy orgonák illatoztak. Bartók nagyon szeretett sétálni - ahogy ő mondta, felfedezőútra indult. Legszívesebben a Fieldston Roadon sétálgatott, ezt a környéket a Hűvös völgyhöz hasonlította.- Csak éppen egy kis zöld vendéglő hiányzik innen, idei rántott csirkével, krigli sörrel! Már több mint fél éve laktak a Riverdale-en. Közeledett a karácsony... Bartókék remélték, hogy szentestére meg fog érkezni Európából Péter, imádott gyermekük. Pétertől elszakította őket a háború, most Lisszabonban volt, de mintha csak időzítve lett volna, karácsony előtti napon jött meg a levele. Csupa jó hír, minden rendben van, útlevél, vízum, beutazás, hajójegy! Jönni fog rövidesen! Ennél nagyobb öröm, ennél szebb karácsonyi meglepetés nem létezhetett!... Bartók általában zárkózott természetű volt, nem túlságosan beszédes. De most képtelen volt a rászakadt nagy boldogságot magában tartani. Ahogy meglátta az öreg, olasz háziaszszonyt, amint az ajtó előtt a havat sepregette, vidáman lebegtette meg előtte is a nagy portugál bélyegekkel teleragasztott borítékot.-A fiam írt! Jön! Végre Bartót^éla viszontláthatjuk!- Oh, Madonna Mia, micsoda öröm! Micsoda boldog karácsonyuk lesz!... - lelkendezett a signora. Hogy ez lesz az utolsó boldog karácsony az életében, arra dehogyis gondolt ... Vidáman indult el, hogy a Riverdale Avenue sarkán kiválassza azt az ezüstfenyőt, amit már tegnap megszemlélt a virágüzletben. Ditta rohant utána a gyapjúsállal a kezében. Még utolérte a kertajtóban.- Már megint sál nélkül mész el, ebben a hideg szélben! Nem csoda, hogy folyton megfázol! Bartók engedelmesen a nyakába kötötte a sálat, alapjában véve szerette, hogy Ditta anyáskodik vele, holott sok évvel fiatalabb nála. Az utóbbi időben tényleg gyakran volt hőemelkedése, de nem vette komolyan. Két aszpirin egy forró teával, és máris rendbe jön. Az arcán a láz rózsái; lehet, hogy a halálos kór már a vérében lappangott. Leukémia... Közvetlenül karácsony után többeknek feltűnt, hogy milyen sovány. Keskeny halántéka szinte behorpadt, finom vonásai kiélesedtek, az orrát mintha egy láthatatlan szobrász cizellálta volna vésőjével. Mikor végre, Ditta hoszszas könyörgésére, hajlandó volt orvoshoz menni, a vérvizsgálat kimutatta a leukémiát. Bartók megdöbbent a halálos ítélettől, de bátran nézett szembe az elkerülhetetlen végzettel. Ditta forró, odaadó szeretete, ahogy utolsó percéig ápolta, Péter, aki még idejében megjött, hogy az apjával együtt lehessen a szomorú utolsó felvonásban, megkönnyítették a búcsút az Élettől... Azt a karácsonyt a riverdale-i házban mindig emlegette. Az utolsó boldog karácsonyát ...
