Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-12-01 / 12. szám

Mindazonáltal végül is kő- A Belvárosi télnek állt, és elkezdte a jó Kavéház -evés titkaira okítani a brité- _____ két. Az alkalmi cikkekből ■■■■ rendszeres rovat lett - és Rónay Egon neve hamaro­san fogalommá vált Angliá­ban. Hat esztendeig írta cik­keit a Daily Telegraph ha­sábjain - és időközben el­kezdte publikálni a „Rónay Guide”-okat is. Az első ét­termi kalauz mindössze ki­lencvenhat oldalon jelent meg és százhetvenhat ven­déglőről szóló adatokat, kritikákat tartalmazott. Ké­sőbb már évente vaskos kö­tetek jelentek meg és szól­tak Anglia, sőt az egész vi­lág vendéglőiről. Olyan is akadt köztük, amelyik a legjobb olcsó evő-ivóhe­lyekre, a „pub”-okba kalau­zolta el az olvasót. Ekkor­tájt az írás, szerkesztés, majd saját kiadóvállalatá­nak vezetése mellett már nem jutott ideje Rónaynak a vendéglőre: megvált a Marquee névre keresztelt étteremtől.- Rájöttem arra, hogy fel kell kelteni az emberek ér­deklődését aziránt, hogy mit és hogyan esznek - mondja Rónay -, csak ezál­tal lehet komoly javulást el­érni. Mindenekelőtt arra koncentráltam, amit „közét­kezésnek” lehetne nevezni. Elmentem a pályaudvarok restijeibe, a repülőterek ét­kezőhelyeire, az autósztrá­dák melletti evőhelyekre. Az étkezés körülményei a legtöbb helyen éppen olyan rémesek voltak, mint az ita­lok és az ételek. Egy „élő” televíziós adás során teát és kávét rendeltem a londoni Victoria pályaudvar egyik étkezőjében - sok millió né­ző volt tanúja, hogy nem le­hetett az egyik sötét színű löttyöt megkülönböztetni a másiktól. Egy autósztráda melletti étkezőben csokolá­­dé-pudingfélét rendeltem. Mikor elibém tették, azt mondtam a tévékamerába: fogadni mernék, hogy ez a puding nem válik le a tá­nyérról. Megfordítottam a tányért és a lefelé lógó pu­ding fel-alá rugózott, mint egy jojó. Egész Anglia rö­högött. A kemény, de mindig tár­gyilagos kritikával Rónay Egon komoly eredménye­ket ért el. Még a kórházak­ban, sőt a hadseregben is si­került móresre tanítania az „illetékeseket”. Azelőtt azt szokták mondani, hogy „Angliában vannak a leg­jobb ennivalók - mielőtt beteszik a lábukat a kony­hába”. Most ez megválto­zott. Rónay Egon új fejeze­tet nyitott a brit konyha tör­ténetében. „így is jó lesz”...? Ha már brit gasztronó­mussá lett honfitársunk ilyen szépen megtanította enni Angliát - adhatna egy­két jó tanácsot nekünk is.- Mi a véleménye a magyar vendéglőkről? - kérdezem.- Kiválóan képzett szaká­csok, udvarias pincérek sok helyen - és jókora „laza­ság” mindenütt, amire nyil­ván az elmúlt negyven esz­tendő, a konkurencia hiá­nya szoktatta az embereket- mondja Rónay. - A fogas például mélyhűtött állapot­ban kerül a vendéglők konyhájába, pedig ezt a nagyszerű magyar halat csak frissen szabad fogyasz­tani. Az ételek „megnehe­zedtek”, pedig világszerte mindenütt a könnyebb, jól emészthető fogásokat ked­velik. Bár előnynek látszik, de a valóságban hátrány: az adagok túlságosan nagyok, a tányérokat úgy telerakják, mintha a vendég menekülni készülne, és egy hétre való elemózsiával kellene ellátni szegényt. Sok más kisebb­­nagyobb hibát lehetne el­mondani, amelyek mögött az a szemlélet rejlik, hogy „így is jó lesz”. Mármint a vendégnek, aki - verseny híján - amúgy sem kap job­bat sehol. Rónay alapjában véve optimista a magyar gasztro­nómia jövőjét illetően.- Csupán arra volna szükség, hogy néhány kima­gasló színvonalú étterem diktálja a tempót, és ezáltal kibontakozzék az egészsé­ges verseny - ami magával rántja a többieket is, felfelé. Meg a szókimondó, éles kritika kellene a sajtóban és az elektronikus médiákban- teszi hozzá mosolyogva. HALÁSZ ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents