Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
Mindazonáltal végül is kő- A Belvárosi télnek állt, és elkezdte a jó Kavéház -evés titkaira okítani a brité- _____ két. Az alkalmi cikkekből ■■■■ rendszeres rovat lett - és Rónay Egon neve hamarosan fogalommá vált Angliában. Hat esztendeig írta cikkeit a Daily Telegraph hasábjain - és időközben elkezdte publikálni a „Rónay Guide”-okat is. Az első éttermi kalauz mindössze kilencvenhat oldalon jelent meg és százhetvenhat vendéglőről szóló adatokat, kritikákat tartalmazott. Később már évente vaskos kötetek jelentek meg és szóltak Anglia, sőt az egész világ vendéglőiről. Olyan is akadt köztük, amelyik a legjobb olcsó evő-ivóhelyekre, a „pub”-okba kalauzolta el az olvasót. Ekkortájt az írás, szerkesztés, majd saját kiadóvállalatának vezetése mellett már nem jutott ideje Rónaynak a vendéglőre: megvált a Marquee névre keresztelt étteremtől.- Rájöttem arra, hogy fel kell kelteni az emberek érdeklődését aziránt, hogy mit és hogyan esznek - mondja Rónay -, csak ezáltal lehet komoly javulást elérni. Mindenekelőtt arra koncentráltam, amit „közétkezésnek” lehetne nevezni. Elmentem a pályaudvarok restijeibe, a repülőterek étkezőhelyeire, az autósztrádák melletti evőhelyekre. Az étkezés körülményei a legtöbb helyen éppen olyan rémesek voltak, mint az italok és az ételek. Egy „élő” televíziós adás során teát és kávét rendeltem a londoni Victoria pályaudvar egyik étkezőjében - sok millió néző volt tanúja, hogy nem lehetett az egyik sötét színű löttyöt megkülönböztetni a másiktól. Egy autósztráda melletti étkezőben csokoládé-pudingfélét rendeltem. Mikor elibém tették, azt mondtam a tévékamerába: fogadni mernék, hogy ez a puding nem válik le a tányérról. Megfordítottam a tányért és a lefelé lógó puding fel-alá rugózott, mint egy jojó. Egész Anglia röhögött. A kemény, de mindig tárgyilagos kritikával Rónay Egon komoly eredményeket ért el. Még a kórházakban, sőt a hadseregben is sikerült móresre tanítania az „illetékeseket”. Azelőtt azt szokták mondani, hogy „Angliában vannak a legjobb ennivalók - mielőtt beteszik a lábukat a konyhába”. Most ez megváltozott. Rónay Egon új fejezetet nyitott a brit konyha történetében. „így is jó lesz”...? Ha már brit gasztronómussá lett honfitársunk ilyen szépen megtanította enni Angliát - adhatna egykét jó tanácsot nekünk is.- Mi a véleménye a magyar vendéglőkről? - kérdezem.- Kiválóan képzett szakácsok, udvarias pincérek sok helyen - és jókora „lazaság” mindenütt, amire nyilván az elmúlt negyven esztendő, a konkurencia hiánya szoktatta az embereket- mondja Rónay. - A fogas például mélyhűtött állapotban kerül a vendéglők konyhájába, pedig ezt a nagyszerű magyar halat csak frissen szabad fogyasztani. Az ételek „megnehezedtek”, pedig világszerte mindenütt a könnyebb, jól emészthető fogásokat kedvelik. Bár előnynek látszik, de a valóságban hátrány: az adagok túlságosan nagyok, a tányérokat úgy telerakják, mintha a vendég menekülni készülne, és egy hétre való elemózsiával kellene ellátni szegényt. Sok más kisebbnagyobb hibát lehetne elmondani, amelyek mögött az a szemlélet rejlik, hogy „így is jó lesz”. Mármint a vendégnek, aki - verseny híján - amúgy sem kap jobbat sehol. Rónay alapjában véve optimista a magyar gasztronómia jövőjét illetően.- Csupán arra volna szükség, hogy néhány kimagasló színvonalú étterem diktálja a tempót, és ezáltal kibontakozzék az egészséges verseny - ami magával rántja a többieket is, felfelé. Meg a szókimondó, éles kritika kellene a sajtóban és az elektronikus médiákban- teszi hozzá mosolyogva. HALÁSZ ZOLTÁN
