Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-12-01 / 12. szám
AHOGY PATKAÍ ROBERT PÜSPÖK LATJA Szövetség-e az MVSZ? A Magyarok Világszövetsége december 11-12-re rendkívüli közgyűlést hirdetett meg. Pátkai Róbert, a Brit Evangélikus Egyháztanács püspöki jogú elnöke, aki társelnöki tisztet vállalt a szervezetben, a megújhodás fontosságáról és buktatóiról nyilatkozott. címben jelzett kérdőjel nem új keletű. Sem nekem, sem másoknak. Ott él még mindig nagyon sok, a magyar-magyar kapcsolatot komolyan vevő honfitársunkban éppúgy, mint a nyugati magyar egyesületek, szervezetek, intézmények távolmaradó magatartásában. Nem kétlem, a kormány képviselőinek gondolataiban is él a kérdőjel, akik vegyes várakozással, rezignált reménységgel néznek a Magyarok Világszövetségére. Letiltott jelentés Ahhoz, hogy a kérdőjelet felkiáltójellé vagy legalábbis mondat végi ponttá változtassuk, egyfelől a helyzet hiteles felmérése szükséges, másfelől pedig a sürgős tennivalók olyan értelmű átgondolása, amely nem fél a teljes, radikális, személyi változásokat is magában foglaló megoldásoktól. Erre azért van szükség, mert ha a szakítás csak látszólagos, az átmenet zsákutcába kerülhet. A Magyarok Világszövetségével a kapcsolatom 1989 áprilisában kezdődött, amikor is Randé Jenő, az akkori főtitkár megkeresett azzal, hogy vállaljak tisztséget a megújulás előtt álló világszövetségben. Az április 21-i, kibővített, rendkívüli elnökségi ülés anyaga arra engedett következtetni, hogy a Magyarok Világszövetsége jövőjét illetően alapvető változtatásokkal lehet számolni. Az 1989. júliusi közgyűlés kimondta a Magyarok Világszövetsége társadalmi szervezetté való átalakulását, és a működési szabályzatot magáévá tette. Ezen az ülésen fogadtam el a nyugati társelnöki tisztet. Az új helyzetet egy folyamat kezdetének tekintettem, és erőfeszítéseket tettem arra, hogy személyi és tartalmi változások történjenek. Az ez év januári elnökségi ülésen javasoltam egy önértékelő munka megkezdését, mert éreztem annak a szükségességét, hogy a világszövetség múltján tájékozódva, fő vonásokban vázoljuk fel és tegyük vita tárgyává jövőbeni tevékenységük elvi, politikai és stratégiai elgondolásait. Javaslatomat egyhangúan elfogadták, és megbizást kaptam arra, hogy elnöktársam és egy elnökségi tag résztvételével munkabizottság vezetője legyek, és a májusi ülésre terjesszem elő a fő kontúrokat magában foglaló jelentést. Bizottságunk minden tagjától ígéretet kaptam: elgondolásaikat eljuttatják, hogy azokat beépíthessem a tervezett munkába. Ezt egyikőjük sem tette meg. Még a májusi jelentésem elfogadása után sem. Mintha a régi, a már megszokott és kitaposott út kényelmesebb lett volna. És én mintha csak zavarogtam volna e dologban. Jellemző, vagy talán megdöbbentő, hogy miután dolgozatom teljes szövegét a Kanadában megjelenő Nyugati Magyarság című lap megkapta, a már kiszedett szöveget Komlós Attila megbízott főtitkár letiltotta. Onképzó'köri szinten Komlós Attilát megbízott főtitkári kinevezésekor hivatalból, levélben kerestem fel, és vázoltam közös feladatainkat. Egyebek között a hozzá küldött levélben megírtam, hogy „tennivalónk nem kevés. És helyzetünket nehezíti az is, hogy a régi út számunkra nem vállalható. Uj utat kell törnünk, új bizalmat kell nyernünk.” Komlós Attilával a közös „szövetségi” munka nem sikerült. Hozzájárult ehhez bizonyára a triumvirátus, a három társelnök három országban való léte, és az alelnök dekorációs szerepre redukált helyzete. Az elnökségi ülések között az ellenőrzést ellátó szervezet hiányzott. Szólnék a hamarjában, december 11-12-re összehívott közgyűlés hátteréről is. Nem szívesen teszem. De a baj, amely ront bennünket, oly nagy, hogy erről csak őszintén szabad szólni. A mellébeszélés még a hallgatásnál is súlyosabb. Augusztus 1-jére kell visszatérnünk. Akkor fogadta Antall József miniszterelnök Horváth Balázs miniszter és Entz Géza államtitkár társaságában Komlós Attilát, a megbizott főtitkárt, aki az MVSZ nevében, képviseletében tárgyalt - az elnökség többi tagjának megkérdezése, meghatalmazása nélkül. Önképzőköri szinten is demokratikusabban mennek a dolgok. Elhamarkodott lépés A Magyar Nemzet november 2-i számában jelentette be az MVSZ megbízott főtitkára a rendkívüli közgyűlést. Ebből röviden idéznék: „Úgy határoztunk egy szavazat ellenében (Pátkai Róbert), hogy - élve az alapszabály nyújtotta lehetőséggel - rendkívüli közgyűlést hívunk öszsze december 11-12-ére Budapestre.” Miután az egész tervről csak október közepén értesültem, a hó végénél előbb nem volt alkalmam véleményt mondani. így október végén küldtem el Komlós Attilának azt a levelet, amelyből most idézek, és amely világossá teszi magatartásomat. „Korábban említettem, hogy elhamarkodottnak, a remélt cél érdekében károsnak tartom a rendkívüli közgyűlés ez évben való megtartását. Annak legközelebbi hasznos dátumát nem tudom elképzelni hamarabb, mint a jövő év első negyedének vége. Ezen véleményemet most nyomatokosan megismétlem. Emlékeztetek a május 9-i elnökségi gyűlés 33/1991 -i határozatára, melyet egyhangú döntés után a választmány is elfogadott. Eszerint: »... 1991-ben, az eredeti elképzeléssel szemben, az MVSZ ne tartson rendkívüli gyűlést, mert azt nem lehet addig felelősen előkészíteni,... javasolja a választmánynak, hogy a következő rendes közgyűlésre 1992-ben kerüljön sor.« (Kiemelés tőlem.) Megmérettetést Akkor mindkét szinten a javaslatot támogattam, mert erre az évre én sem láttam módot arra, hogy csak a régi garnitúrával, önfelmérő próbálkozásunk megmérettetése nélkül rendkívüli közgyűlést tartsunk. A nagy sietség mögött véleményem szerint elsősorban, ha nem kizárólag, költségvetési érdek húzódik meg, és az átalakulási folyamat látszólagos lezárása.” * Kérem az olvasókat, véleményeiket, hozzászólásaikat, teljes nyíltsággal, juttassák el hozzám. Címem: The Very Rev Robert J. Patkói, 36 College Road, Wembley, Middlesex HA9 8RJ. Great-Britainn. Telefax: 44-81-904-2849 és 44-81-908-0460.
