Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
gai kiküldetésemből nem tértem haza. Feleségem és gyermekem már korábban Angliában éltek.- Hogyan indult élete, pályája új hazájában, az Egyesült Államokban ?- Elég keservesen. Állást nem vállalhattam, mert hivatalosan nem számítottam emigránsnak. Volt ugyan pár ezer dollárom, de ahhoz nem akartam nyúlni, féltem a létbizonytalanságtól. Szerencsére bekerültem egy művésztársaságba. Ettől kezdve én is abból éltem, amiből ők: bábszínházi előadásokat tartottunk, iskolákban, partikon, meg egyéb helyeken. Közben marionettbábukat is készítettünk és árultunk. Szóval, kínos időszaka volt ez az életemnek, minden szépsége, izgalmas kalandja ellenére is. Újdonsült barátaimmal sokat töprengtünk, hogyan lehetne ebből a nehéz, bizonytalan helyzetből kimászni. Aztán egyikünknek az az ötlete támadt, hogy galériát kellene nyitnunk. Ott azon nyomban össze is írtam, ki mennyivel tud az alapításhoz hozzájárulni. Aztán kibéreltem egy borzalmasan lerobbant, elhanyagolt lakást, amit egy olasz belsőépítész barátunk segítségével rendbe hoztunk, művész barátaink pedig hozták a képeiket, és 1950 novemberében a New York-i 53. utcában megnyílt a Nagy Gallery.- Ettől kezdve csak a galériával foglalkozott?- Nem, dehogy! Amikor 1953-ban amerikai állampolgár lettem, elhelyezkedtem a bankszakmában. Szükségem volt a rendszeres jövedelemre, mivel a mecénási szerep, a galéria fenntartása rengeteg pénzt emésztett fel. Még akkor is, ha közben olyan szerencsénk volt, hogy társam, John Myers találkozott és összebarátkozott egy milliomossal, aki hat éven át Fizette a galéria bérleti díját, csupán azért, mert kedvelte a modern művészeteket. Neki köszönhettük, hogy megengedhettük magunknak azt a luxust, hogy Fiatal tehetségeket fedezzünk fel, és támogassuk őket. Legalább száz művész indult a Nagy Galériából, s közülük legalább huszonötüket ma már az élvonalban, a legjobbak között tartják számon. A negyvenéves évforduló alkalmából nemrég kiállítást rendeztünk a galéria gyűjteményéből, olyan művészek alkotásából, akik a Nagy Galéria támogatásával indultak pályájukon.- Említene néhány nevet a legkiválóbbak közül?- A Laguardia Hallban megrendezett kiállításunkon láthatóak voltak Rémé Bouché, Helen Frankenthaler, Jane Freilicher, Robert Goodnough, Alfred Leslie, Larry Rivers, Dwight Ripley képei is. De még hoszszan sorolhatnám azokat a neveket, akik azóta az amerikai képzőművészet legendás alakjai lettek.- Még mindig kettős életet él? Továbbra is dolgozik a bankban és a galériában is?- Már réges-régen, csaknem húsz éve visszavonultam a bankszakmából és azóta csak a galériának dolgozom. Közben persze a galériát többször bővítettük, így temérdek tennivaló, munka van vele, tehát nem unatkozom. A galéria hírneve pedig igényességre kötelez és arra, hogy a következő generációk számára megőrizzük a modern művészet remekeit. ÁROKSZÁLLÁSI ÉVA Nagy Tibor, a New York-i galériás (baloldalt) Stanley Boxer festőművésszel
