Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

tett. Hiszen az össze­tákolt asztalon egy­szerre mindig csak öt karton cigaretta volt látható... Mivel a hazai dohánygyára­kat a licenc megvá­sárlásának költségén túl adó, általános for­galmi adó (áfa) is ter­heli, nem tudtak, s nem tudnak most sem versenyezni az il­legális kereskedelem áraival. De az igazán nagy bevételhez azok jutot­tak, akik tavaly rájöt­tek az adócsalás legá­lis, biztonságos mód­jára. Ez volt a belső export. Ez a különös eljárás kizárólag a volt szocialista orszá­gokban meglevő ket­tős valutarendszerre épült. A valutáért árusító üzletekben mindig is forgalmaz­tak hagyományos magyar cikkeket: pél­dául Pick-szalámit, unicumot, barackpá­linkát. Az itt megvá­sárolt termékek ára nem tartalmazta sem a fogyasztási adót, sem az áfát, mivel a nemzetközi szokások­nak megfelelően ez­zel nem terhelték az ilyen üzletekben vá­sárló külföldi vevőt. A nagy ötlet a követ­kező volt: a dohány­­yáraktól egyes kül­­ereskedelmi cégek Sopianét és Sympho­­niát „exportáltak” a konvertibilis valutá­ért árusító üzletekbe. Eközben persze a ci­garetta egyetlen pilla­natra sem hagyta el az országot. Vagyis, azokban a boltokban a hagyományosnak éppen nem mondha­tó magyar cigaretta is helyet kapott a polco­kon - fogyasztásiadó- és áfamentesen. Az ügyeskedők eközben bízvást szá­míthatnak az állam­polgár cinkosságára is. Aki hazafele me­net boldogan számol­gat, hogy a cigarettán megspórolt naponta legalább 3-4 forintot, s ez havonta akár 100-150 forintot is je­lenthet. A kávén leg­alább 200-at, a zok­nin talán húsz forin­tot... Nem érdekli a költségvetés hiánya, hanem sokkal inkább a saját pénztárcája aggasztja. Nem gon­dol arra, hogy a zug­árusoknál megtakarí­tott összegnek majd a többszörösét fizette­tik meg vele. Magyartörténelem­oktatás Kárpátalján A Beregi Hírlapban Popovics Vladimir beregszászi történe­lemtanár, a Magyar Történelemtanárok Kárpátaljai Munka­­közösségének vezető­je számol be arról, hogy folyamatosan bevezetik a kárpátal­jai magyar iskolák­ban a magyar törté­nelem oktatását. „Az a nép, amelyik nem ismeri behatóan történelmi múltját, meg van fosztva jele­nének kellő kiértéke-Beregi Hírlap lésétől is, és képtelen felvázolni továbbfej­lődésének távlatait” - olvassuk a cikkben. Nem véletlen - irja a szerző hogy egy­re több országban és egyre gyakrabban te­kintenek vissza a múltba, keresve a gyökereket, és törté­nelmük konkrét ta­pasztalataira támasz­kodva ápolják nem­zeti tudatukat, meg­határozzák hovatar­tozásukat. Kárpátalja magyarsága is igényli nemzeti múltjának részletes megismeré­sét. 1988 szeptembe­rétől adatott meg a lehetősége annak, hogy a magyar tan­nyelvű iskolák tanu­lói megismerkedhes­senek az anyanemzet történelmével. Ettől a tanévtől kezdve 15 magyar tannyelvű is­kolában vezették be kísérletképpen a ma­gyar nép történelmé­nek tanítását. A kö­vetkező évben pedig ez a tantárgy - fakul­tatívan - már helyet kapott a terület min­den magyar tannyel­vű általános és kö­zépiskolájában. Ter­mészetesen nem ment ez olyan simán. Első­sorban hiányoztak a tankönyvek, a szem­léltetőeszközök és térképek. De komoly gondot jelentett az is, hogy az ukrajnai egyetemeken és főis­kolákon diplomát szerzett történelemta­nárokat nem készítet-Busek tudo­mányügyi miniszter dr. Hegyi Loránd művészettörténészt nevezte ki a bécsi Museum Moderner Kunst igazgatójává. Először történik, hogy magyar szakem­bert kértek fel egy je­lentős osztrák kultu­rális intézmény veze­tésére - tudjuk meg a pécsi folyóiratban megjelent beszélge­tésből. Azt várják tő­le, hogy az osztrák művészeti életet segít­se minél nyugatköze­­libbé tenni. Ausztriá­ban most sokkal in­kább az osztrák mű­vészet exportját mint a kelet-európai művé­szet importját szeret­nék látni. A most fel­szabaduló kelet-euró­pai országokat, kultu­ték fel a magyar nép történelmének okta­tására, hiszen a fő tantárgy a Szovjet Kommunista Párt, a Szovjetunió és Ukraj­na történelme. Popo­vics Vladimir elisme­rően szól azokról, akik melléjük álltak és rengeteg segítséget nyújtottak Kárpátalja magyar történelemta­nárainak. A budapes­ti Eötvös Loránd Tu­dományegyetem ta­nárai előkészítő tan­folyamokat szervez­tek a leendő tanárok­nak, és gyakorlati ta­pasztalataikat is átad­ták. Az eddigi ideig­lenes segédkönyv után a beregszászi történelemtanárok munkaközössége ki­dolgozta a „Magyar­­ország történelme” című, kétkötetes tan­könyvet. Az előkészí­tési és lektorálási munkában szintén a budapesti egyetemi tanárok nyújtottak segítséget. rálisan és gazdasági­lag egyaránt, maguk­hoz szeretnék kötni. Bécs ismét e régió központja kíván len­ni. Hegyi a Jelenkor című folyóiratban hangsúlyozza, hogy illúzió lenne azt hin­ni, hogy ma Ausztriá­ban bárki is érdeklő­dik az iránt, hogy Magyarországon vagy Csehszlovákiá­ban mi zajlott le az elmúlt 40-45 évben. Ausztria a Nyugat felé kívánja jelezni: képes arra, hogy Kö­­zép-Európában ismét centrummá váljon. Bécs ismét a Prága- Pozsony-Budapest gyűrű fővárosa akar lenni. Azt akarják elérni, hogy Bécs speciális összetételű, másutt nem fellelhető kultú­rát kínáljon, hogy ér­demes legyen ideza­rándokolni Nyugat­ról. A direktor rámutat, hogy paradox módon Németországban, de akár Hollandiában is többet tudnak a ma­gyar művészetről, jobban ismerik, mint Ausztriában. Ma az a helyzet, hogy jobb és bővebb szakirodalom érhető el a mai ma­gyar művészetről né­metül, mint magya­rul. De nem ismerik azt a hátteret, ami mögöttük van, és ami a nyolcvanas évek magyar újhullámát létrehozta. A néme­tek szemében Ma­gyarország furcsa módon a konstrukti­vizmus hazája, és úgy látják, hogy a konst­ruktivizmus a magyar festészet tradíciója. A magyar igazgató terveiről itt most csak egy-két részlet kieme­lésére van terünk:- Van egy olyan programtervem mondja Hegyi Lo­ránd amivel az 1945 utáni, kelet-eu­rópai művészetet sze­retném bemutatni az Elfelejtett évtizedek című kiállítássorozat­ban.- Ha egy múzeum autonóm szakmai ve­zetés alatt áll, és Nyugaton ez nagyjá­ból így van, és van ál­lami költségvetése, akkor azt is mondhat­juk, hogy az állam­polgár pénzén, az ál­lampolgár adójából sokkal demokratiku­sabb eleve a múze­umba vinni a képet, mint hagyni, hogy egy magángyűjtőnél legyen elrejtve - feje­ződik be a beszélge­tés, amely a magyar kultúrának adózó kü­lönleges elismerés­ről, egy magyarorszá­gi szakember auszt­riai sikereiről szóló fontos híradás. Magyar igazgató Bécsben MÉNKOR

Next

/
Thumbnails
Contents