Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

Pusztinai tánccsoport Csángó fesztivál A Bákó megyei Külsőre­­kecsinben tartották azt a hagyományőrző kulturális találkozót, amely rendkívü­liségével mérföldkő lehet. A lécpedi és a pusztinai talál­kozók után ez volt az első, ahol magyarországi tánco­sok és vendégzenészek is szerepeltek és zavartalanul elő is adhatták műsorukat. Remek példája ez a minisz­tériumok, hivatalos szervek nélküli természetes, meleg, emberi viszonyokra épülő kulturális kapcsolatoknak, amelyek mindig életképe­sek és őszinték. A magyarországi szerep­lők maguk bérelte Ikarus autóbusszal érkeztek meg június 7-én a hetek óta eső áztatta, eldugott moldvai csángó magyar faluba. A rendkívül rossz idő lehetet­lenné tette, hogy a fesztivált szabadban tartsák meg, így a szereplők és a nézők a ki­csiny, kopott moziterembe zsúfolódtak össze a vasár­napi mise után. Délután két órakor a luj­­zikalugari leányok és asszo­nyok díszes csoportja kezd­te meg a műsort Csernyik Marika néni vezetésével. Gyönyörű guzsalyas dalo­kat énekeltek. Nagy sikerrel fogadott műsoruk után kö­vetkeztek a magyarországi­ak. A terem zsúfolásig meg­telt, négyszáz csillogó sze­mű fiatal és magyar szóra, zenére kíváncsi öreg várta izgatottan a távoli rokonok műsorát. Az ablakmélyedé­sekben csokorban ültek a hallgatók, többen a zuhogó esőben az udvaron reked­tek, de hallgatni akarták a magyarok zenéjét. A helyi­ek öröme és csodálkozása kísérte műsorukat. Több év­tizede nem volt ennyi ma­gyar büntetlenül és így Kül­­sőrekecsinben! A 300 ezer moldvai katolikus közül ez a kicsi falu most átélte és él­tetni is fogja a magyarság­hoz tartozás élményét. Rá kell döbbennünk: nemcsak erdélyi magyarságban, de romániai magyarságban kell gondolkoznunk. A hagyományőrző talál­kozót a vendéglátók leány­csoportjának produkciója zárta. Előbb a 6-10 éveseket összetartó kislánycsoport énekeiben, majd a nagyleá­nyok táncaiban és dalaiban gyönyörködött a közönség. Rövid szünet után Boka Gábor „Lopótök” színháza Petőfi: A helység kalapácsa című művét adta elő, majd a vacsora után hajnalig tar­tó bál következett. Kép és szöveg: GOMA GERGELY Szülőföldjén kapott szobrot Kriza János Végre ezen a nyáron Nagyajtán is szobrot kapott a költő-püspök, néprajzku­­tató-pap, a Vadrózsák szer­kesztő-kiadója. A szobor­avató ünnepségen a szülő­falu népén kívül nagyszámú erdővidéki ember vett részt, felkeresték a nagyközséget a szomszédos megyék ma­gyar kulturális közösségei­nek képviselői is, de hazalá­togatott az esemény hírére és a nagyajtai Kriza János Közművelődési Egyesület hívására igen sok, a vidék-Magyar könyvesek a szomszédos országokból A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesü­lése (MKKE) amint erre a legkisebb lehetősége adó­dott - könyvadományaival segítségére sietett a határa­inkon kívül élő magya­roknak. Úgy gondolkoztak, hogy mivel Magyarorszá­gon a könyvkereskedelmi és kiadói képzéssel csak ők foglalkoznak, feladataik közé kell tartozzon a ma­gyarlakta nemzetiségi terü­letek szakemberképzése is. A MKKE felhívására a romániai Kriterion, a cseh­szlovákiai Madách és a ju­goszláviai Fórum könyv­kiadó örömmel fogadta a szakmai továbbképzés lehe­tőségét. Az 1990-91-es ta­névben három, egyenként huszonöt fős csoport szá­mára szerveztek szakmai vizsgával záruló kurzuso-

Next

/
Thumbnails
Contents