Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK ÉN A CSILLAGOKBÓL OLVASOK Széchenyi magányos magyarsága Első négy levelét magyarul írta, 1808 és 1825 között viszont úgyszólván egyetlen magyarul írott sor sem maradt fenn tőle. Anyanyelvét kizárólag a kocsmában, a kaszárnyában és az istállóban használta. Meg kell tehát becsülnünk első magyar nyelvű jegyzetét, amit hétéves korában vezetett be Lajos bátyja emlékkönyvébe, sorvezető és házitanítója útmutatása szerint: ,jKedves Lajtsi! Szeresd úgy Pali Ötsédet, mint én Tégedet! Pista.” Az utolsó tőle származó mondat a Naplót zárja, német nyelven. 1860. április 1-jén kelt a felső-döblingi elmegyógyintézetben, közvetlenül azelőtt, hogy szétloccsantotta volna agyvelejét, így hangzik: „Nem tudom megmenteni magamat!” Kortársai szerint önző, fennhéjázó volt, csakis magát hitte feljogosítottnak a magyarság képviseletére. A bécsi udvar és a honi konzervatívok habókosnak tartották, a nyomába szegődött liberálisok udvarhűségét vetették a szemére. Jókai regényhőssé avatta, Kossuth jelentette ki róla, hogy ő lenne a legnagyobb magyar, Szekfű Gyula pedig benne látta a magyar politikai romantika egyszemélyes megtestesítőjét. Mai közéletünk szereplői is szívesen hivatkoznak rá, ha kaszinóalapításról van szó, s ha a napi politika kánonná avatása közben éppen kifogynak a Kossuth-, Deák- és Bajcsy-Zsilinszky-idézetekből. Nevét egykor jobb érzésű szocialista brigádok viselték, ma csak legjobbjaink vállalják arisztokraticizmusát, a civil társadalom felélénkítését, a konvencióktól mentes érintkezés formáit. Forró szív, hideg ész! Ellentmondásos személyiség volt, vívódó lélek. A barokk felől indult a felvilágosodás felé, a szentimentalizmustól a romantikához, a biedermeiertől a nyers valóság felé. Előbb apját eszményítette, aztán Schwarzenberget és az orosz trónörököst, majd mindazon nőket, akik egyáltalán válaszoltak a leveleire. Érettebb fővel Batthyányval is ki tudott egyezni, ha éppen úgy kívánta a nemzet érdeke. Neurózisának, mániákus depressziójának az apján kívül legfeljebb magántanítója, élethoszsziglani jószágigazgatója, a nevét miatta Liebenbergről Lunkányira változtató bizalmas barát, magántitkára, Tasner Antal, s a vele levelezésben álló asszonyok lehettek tanúi, kiknek némelyike még testi kapcsolatot is létesített vele. Személyes életét illetően ő maga a következő jelszavakat vallotta a magáénak: „Forró szív, hideg ész!” No meg: „A magyar legyen nemes!” „Önismeret” című munkájában arról számol be, hogy felületes műveltség, hiányos neveltetés után hagyta el a családi otthont. Kegyvesztetté váló, a politikától megcsömörlő apja, Széchényi Ferenc gróf összes udvari kapcsolatait és anyagi eszközét igénybe vette, hogy fiát a nemesi felkelés táborkarába elhelyezhesse. Az ötödik gyermek, Széchenyi István 17 éves korában került el otthonról. Részt vett a győri csatában (1809), az 1813-14. évi hadjáratban, ennek részeként a bautzeni, drezdai és lipcsei csatákban, ott volt a Párizst elfoglaló szövetséges seregek vezérkarában, életveszélyben volt a nápolyi hadjáratban, táncolt a bécsi kongresszuson és megjárta Londont diplomáciai küldetésben. Hányattatásai során valamennyire megtanult olaszul, tűrhetően franciául, meglehetősen németül, s igen jól angolul, mert angliai kapcsolataiban bízva fogott bele első spekulációiba, a lótenyésztésbe, lóversenyzésbe, a falkavadászatba, a bor- és sókereskedésbe, a magyarországi kutyafajták üzletszerű elterjesztésébe. Kis-ázsiai útján tanulmányozta az ó- és újgörög nyelvet, latinul azonban sohasem tudott igazán jól megtanulni, miképpen teljesen érzéketlen volt a klasszikus műveltség és mindenféle történelmi hagyomány iránt. Eleinte osztráknak vallotta magát, és a német nyelvet használta mindennapjaiban, rossz helyesírással és feltűnő helyesírási hibákkal. A legnagyobb magyar aláírása
