Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-09-01 / 9. szám

40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Világtalálkozó 2000-ben Szépen magyarul, szépen emberül Egy szenvedélyes, meg­szállott pedagógus, Kállai Eszter anyanyelvi, huma­nista mozgalmat indított az újpalotai Árendás közi általános iskolából. A „Szépen magyarul, szépen emberül” elnevezésű moz­galom az anyanyelv iránti felelősség és az önbecsü­lés igényének felébreszté­sét tűzte zászlajára, ezért minden évben a költészet napja utáni hét péntekén ünnepük születésnapju­kat, rendezik meg prog­ramjaikat.- Idézeteket gyűjtök, szép régi mondásokat - vallja Kállai Eszter. - A legkedvesebbeket mindig magamnál hordom, to­vábbmásolom. íme az egyik, Illyéstől: „Szépen az ír és beszél, akinek sike­rül még a bonyolult gondo­latait is egyszerűen és vilá­gosan előadnia. ” A mozgalom országossá terebélyesedett, jelszavaik is egyre gyarapodtak: „Tiszta szó! Tiszta víz! Tiszta ég!”, „Mosolyogni szó nélkül is lehet!” Kál­lai Eszter közben újabb nagyszabású feladatokat tűzött maga elé, megalkot­ta a mozgalom afféle „tíz­éves tervét”, amelyben az eszperantó nyelv elsajátí­tása éppúgy szerepel, mint a közös ünneplés a nagy­világ magyarságával 2000. április 21-én illetve augusztus 20-án. Egyik ausztráliai követőjük,- Merre tart a magyar színház? - gyakorta föl­tesszük a kérdést, s a vá­lasz nem a legrózsásabb. Hiányoznak a magyar ős­bemutatók; egyre több a húszas-harmincas évek sokszor jogosan feledésbe merült darabocskáinak bemutatása. Az elmuft szí­niévad különösen gazdag Csepelyi Rudolf (13 Ge­rald St. Nunawadig 3131) így ír a Melbourne-ben megtartott anyanyelvi ün­nepről:- A kevesek, akik még beszélik drága nyelvün­ket, csak hősiesen kínlód­nak egy-egy verssel. Az emigráció kegyetlen törvé­nye nem kerülhető el: az anyanyelv töredékes lesz és elporlik a harmadik ge­nerációban, bárhogy is őrizzük. Azért csak tesz­­szük a dolgunkat, mi, őr­zők, és öröm volt látni, hogyan csüggtek a hallga­tók nyelvünk ünnepi szép­ségein. A „Szépen magyarul, szépen emberül” mozga­lomhoz a következő cí­men lehet csatlakozni: 1064 Budapest, Rudas László u. 79. Végezetül hadd idéz­zünk még egy gondolatot Kállai Eszter gyűjtemé­nyéből. Kossuthtól való:-„Legtöbb félreértés a világon az értelmezetlen szavakból eredett.” B. Á. volt efféle válogatásban. Közülük kettő pontosan mutatja a vállalt, de nem nagyon elfogadható utat. Györgyike úgy isteniga­zából szerelmes. Ez nem is lenne baj esküvője haj­nalán, hacsak úgy nem, hogy nem a leendő férjért, a gazdag porcelángyáro­sért rajong, hanem az ifjú színinövendékért, aki nem rest utánamenni a híres­neves Bécsbe, hogy ott még egyszer, utoljára, a szállodában... Micsoda szeméremsértő bátorság! Piha! - mondo­gathatták egymásnak egy­koron a Vígszínház igen tisztelt édesmamái és leá­nyai. De hát akkor 1912- tőt írtak. Azóta eltelt majd’ nyolcvan esztendő. S Györgyike aligha tehet úgy, mintha ugyanaz len­ne. Szomory édes-bús víg­játékát, a Györgyike, drá­ga gyermek címűt ugyan­úgy eljátszani, mint annak idején, aligha lehetséges. S ha lehetséges, aligha ér­demes. Hiába a förgeteges Pap Vera a „Györgyike, drága játék, ami egyébként nem is Szomory sajátja. Hiába a harsány szerepformálás, amely ugyancsak idegen Szomorytól. A Pesti Szín­házat ellepi a darabról áradó por. Persze nem is arról van szó, hogy aktua­lizálnia kellett volna a rendező Tordy Gézának a komédiát. Csak arról, hogy végig kellett volna gondolnia, mit is akar ve­le, miért is rendezi meg. S akkor, csakis akkor kide­rült volna, egyáltalán be kell-e mutatni, Pap Verá­val a címszerepben, Szo­mory játékát. Másként, de nem kevés­bé balul ütött ki a szolno­ki Szigligeti Színház Lili­­omfi bemutatója. A szín­házavató premierként be­harangozott Szigligeti Ede-előadást méltán kí­sérte különleges várako­zás. Végre újjáépült Szol­nok színháza! S az első produkció rendezője Taub János, főszerepeit gyermek" címszerepében FOTÓ: MTI ÉS KONCZ ZSUZSA különleges elképzelés sze­rint Garas Dezső (Liliom­­fi) és Törőcsik Mari (Szel­­lemfi) játssza. Mivel is lehetne egy színházat avatni, mint a színészet dicséretével, a színészetbe vetett hit bi­zalmával. Mert akárhogy is szerelmi históriácska Szigligetié, azért egy pilla­natig sem tagadható: min­den lehelletében a színé­szetről szól. Talán ez az oka annak, hogy Taub túl­ságosan is maira, ideszó­­lóra akarta rendezni a víg­játékot, s közben, sok ka­cagtató és jól komponált eleme ellenére is, kimó­dolt lett. A kukából, kuká­ba mondott Hamlet-mo­­nológ groteszk fintora mindannyiunkhoz szól: íme, itt a színház, vigyé­tek, ha kell. Ha kell. RÓNA KATALIN Színházi körkép Györgyike és Liliomfi

Next

/
Thumbnails
Contents