Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-09-01 / 9. szám
24 KILÁTÓ Száz éve született Zilahy Lajos íme egy új alkalom a már megkezdett sort folytatni: megint „helyre tenni”, elhelyezni az ifjabb nemzedék(ek) tudatában valakit, aki a két világháború közti magyar irodalom legjelesebbjei közül való. Bihari József lelkes szervezőmunkájának köszönhetően az író szellemi hagyatékának jó ismerői, gondozói - számos intézmény - méltó, a lehetőségeket kimerítő alkalmakat kínált a centenárium megünneplésére. Születésnapján a Farkasréti temetőben Rónay László emlékezett rá: „...joggal volt rendkívül népszerű író... a szónak, az irodalomnak, a cselekménynek szerzett becsületet, ám emlékezetét idézve mégsem elsősorban műveire tekintünk vissza, hanem arra a szerepre, amelyet minden erejével szolgált. Ez... semmit sem veszített időszerűségéből, példamutató elemei nemcsak beépültek történelemszemléletünkbe, hanem ma is meghatározói lehetnek kulturális és társadalmi törekvéseinknek.” Egy héttel később Szentendrén irodalomtörténeti emlékülésen vehettünk részt. Az emlékülésen személyesen részt venni nem tudó - az Egyesült Államokban élő - Zilahy Lajosné Bárczy Piroska alábbi levele is itt hangzott el: „Köszöntő levél Lajos! Hát igaz? Te 100 éves lennél? Hihetetlen! Emlékszel, az utóbbi években, én akkor úgy hatvan fele jártam, szeretted, amikor a Téged mindig kínzó s engem soha nem zavaró korkülönbséget eltüntetve, hoszszú távolléteid alatt telefonon így jelentkeztem: »itt az öregaszszony!« Máskor pedig: »már nagyon vár az öreg Butterfly«. Eddig, látod, ünnepélyes, fennkölt szavak helyett csak a magam szokott módján beszélgettem Veled, de itt már át kell térnem arra, hogy meghatott hálával köszönjem meg azoknak, akik nálam méltóbban, szebben, okosabban fejezik ki a bennük most is élő, irántad való megbecsülésüket. Köztük vannak azok, akik közelebbről ismertek Téged, akiket szerettél és most újra szólnak Hozzád. így itt van régi kedvenc, Fiatal barátod, Kosáry Domokos, aki azóta megérdemelt magaslatokra került a nagy szellemiségek között. Ma is melegséggel emlékezem, amikor néhány évvel ezelőtt Budapesten elfáradt hozzám. Elbeszélgettünk, mintha nem is múlt volna el régi együttléteink óta annyi történelmi, nehéz esztendő. A Rád nehezedő, rejtőző, budapesti időszakodban állt melléd Nemeskürty István, aki tehetségével, Fiatalos lelkesedéssel buzdította lankadó reményeidet, amivel jó ideig éltetett tovább. Később aztán többször festett Rólad kedvesen emlékező eleven képeket írásaiban. Kabdebó Lórántot már csak hírnévből ismerem, neve azonban valami kedves visszhangot szólaltatott meg bennem. Vagy atyai nagyanyám szájából, vagy pedig édesanyám emlegette gyakran és barátságosan a »Kabdebókat«. Pomogáts Béla a szétszórt magyar irodalom alkotóiról írt emlékezetes tanulmányaiban mindenkor nagy szeretettel emlékezett meg művészetedről. A drámakutató Bécsy Tamás mély érdeklődéssel foglalkozott drámai alkotásaiddal. Veled együtt köszönöm meg a művészettel kapcsolatos, sokoldalú tehetségéről jól ismert Bihari Józsefnek, aki távozásod óta mellém állva gyűjtött sok, Rád vonatkozó értékes anyagot, kiváló hazai bibliográFiát állítva öszsze, és engem sok mindenben segített azóta is. Ezúttal is ő »hozta össze« és szervezte meg ezt az emlékező összejövetelt a romantikus Szentendrén. Providence, 1991 márciusában”
