Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-07-01 / 7. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Magyar színház Beregszászon Beregi Hírlop A Beregi Hírlap öröm­mel számol be olvasóinak arról, hogy hamarosan megkezdődik a beregszá­szi kultúrház épületének kibővítése: ebben kap majd otthont a hivatásos magyar színház. A Kár­pátaljai Magyarok Kultu­rális Szövetségének bereg­szászi járási szervezete a munkára Vincze József miskolci építészmérnököt kérte fel. Az építész nagy gondot fordított a homlokzat ki-A Pozsonyban megjele­nő magyar hetilapban, a //étben Lacza Tihamér fő­­szerkesztő két értelmiségi összejövetel tanulságai között von párhuzamot. Az első, a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságá­nak közgyűlése, a másik pedig egy műszaki talál­kozó. A hetvenöt tagot szám­láló Csehszlovákiai Ma­gyar írók Társaságából le­hangolóan kevesen jelen­tek meg a közgyűlésen. Ez az érdektelenség is jelezte - hangsúlyozza a cikkíró - a magyar írók jelenlegi közérzetét. A letűnt dikta­tórikus rendszerben ki­sebbségi írónak lenni egy kicsit azt is jelentette: a nemzeti kisebbség szószó­lójának lenni. Most ta­nácstalanság és kilátásta­­lanság lett úrrá rajtuk, s nyomasztólag hat az írói létet veszélyeztető, vagy talán lehetetlenné tevő pénzhiány. Az írói alkotó­munkához szükséges nyu­godt légkör még nem ala­kult ki, a társadalom ér­ték- és identitászavarok­kal küszködik. A csehszlo­vákiai magyarságnak pe­dig nincs ideje a saját alakításánál arra, hogy jól beilleszkedjék a környe­zetbe - a nézőtér 325 sze­mélyes lesz. A kultúrház kibővítése mintegy kétmillió dollár­ba kerül majd. A Magya­rok Világszövetsége szám­lát nyit és gyűjtést hirdet erre a célra. A járási kul­­túrházban több olyan elő­adásra kerül sor a közeljö­vőben, ahol a közönség becsületperselybe teheti a színház kibővítésére szánt hozzájárulását. problémáival foglalkozni, mert szüntelenül önvédel­mi harcra kényszerül; a legalattomosabb táma­dások kivédésére kell energiái legnagyobb ré­szét elfecsérelnie. Az írók lehangoló köz­gyűlése után valóságos felüdülést jelentett a cikk­író számára a harmincas éveikben járó, Prágában tanult magyar diákok ko­máromi találkozója. A több mint 110 részvevőből egy-két filosz és lelkipász­tor volt csak, a többiek műszaki értelmiségiek. Manapság alig van olyan terület - olvastuk a beszá­molóban -, ahol a termé­szettudományos és műsza­ki értelmiség ne találna magának megfelelő fel­adatot. Ma már a politikai mozgalmakban is ők a hangadók, sokan közülük önkormányzati képvise­lők, polgármesterek. La­cza Tihamér úgy látja, hogy sokkal magabizto­sabban mozognak, mint az írók, amihez persze nagyban hozzájárul az is, hogy az ő munkájuk nem kötődik kimondottan az anyanyelvhez, amelyet „a törvény és a rosszindulat” egyaránt megzabolázni kí­ván. Egy új réteg is megje­lent ezen a találkozón. A magánvállalkozók cso­portja, amely nem közal­kalmazottként, hanem sa­ját sorsát kezében tartva kíván a köz javára mun­kálkodni. Az élénk eszme­cserében többen is hang­súlyozták, hogy a cseh­szlovákiai magyar kultú-A sepsiszentgyörgyi na­pilap, a Háromszék meg­rázó írást közöl a székely­­ség ma is tragikus sorsá­ról, Magyari Lajos tollá­ból. Elérkezett az ideje - ol­vassuk -, hogy ne kerül­gessék a forró kását, ha­nem nyíltan beszéljenek arról, milyen támadásso­rozat folyik a székely nép­csoport ellen. Egy eszten­deje, szünet nélkül tart ez, s kiagyalói most egyre in­kább úgy látják: elérkezett az ideje a kollektív jog­fosztás konkrét ténykedé­seinek. De miben is nyil­vánul meg ez? Egyik legékesebb bizo­nyíték erre az a parlamen­ti kivizsgáló bizottság, amely Bukarestben, Bras­sóban és Prahova megyé­ben nyomoz a székely me­gyékben elkövetett, 1989. decemberi „bestiális atro­citások” és az „üldözött románok” ügyében. A kivizsgálókat nem ér­deklik a tények - írja a cikkíró -, vagyis az, hogy minden alapot nélkülöz­nek állításaik. Egyetlen cél motiválja tevékenysé­güket: a székelység diszk­­reditálása, kollektív meg­bélyegzése. Ebből pedig egyenesen következik majd az, hogy ilyen embe­rek nem tölthetnek be fe­lelős tisztségeket. Megbíz­ható kádereket kell fölé­jük helyezni, akik majd rendszabályozzák és kor­dában tartják a „renitens­­kedő” tömegeket, mely a vezető szervek állítása sze­rának és szellemi életnek a vállalkozók lehetnek majd a szilárd anyagi tá­maszai, akik a különböző alapítványokra pénzt fog­nak befizetni.- Milyen kár, hogy író­ink nem hallhatták ezeket a buzdító szavakat. Min­den bizonnyal visszatért volna az életkedvük - zár­ja írását Lacza Tihamér. rint „kollektiven kapható állam- és románellenes cselekményekre”. Ebből egyenesen követ­kezik az ördögi terv, amit még Ceausescu sem haj­tott végre, hogy úgy kell közigazgatásilag széttagol­ni, szétosztani a Székely­föld népét (módosítani a megyei határokat), hogy mindenütt kisebbségbe kerüljön. A tulajdonkép­pen zseniálisan kigondolt „területi-adminisztratív egységek” létrehozásával olyan helyzetet teremte­nek, hogy az őslakók ki­sebbségbe kerülnek, s ak­kor már teljesen indokolt, ha kihagyják őket a helyi hatalomból. Csak egy a bökkenő - írja Magyari Lajos: a szé­kelyeket nem 1918-ban, 1945-ben vagy 1989-ben „kolonizálták” mai lakó­helyükre. Területi köz­­igazgatási szervezeteik már évszázadokkal ezelőtt megvoltak, amikor a törté­nelmi francia megyék (dé­­partmentek), a német lan­­dok, az olasz városálla­mok kialakultak. Ezek a területi közigazgatási szer­vezetek azóta is és most is jól működnek, az érintet­tek továbbra sem kíván­nak változtatni rajtuk. Egyébként pedig - ol­vassuk a Háromszék cik­kében - nem mások bosz­­szantására létezik a szé­kelység azon a vidéken, hanem mert ősei ezer esz­tendővel azelőtt ott tele­pedtek meg, és azóta is ál­dozatos védői, építői vol­tak szülőföldjüknek. A magyar kultúra új mecénásaiHÉT Hadjárat a székelyek ellen HÁROMSZÉK

Next

/
Thumbnails
Contents